Szőkefalvi-Nagy Gyula
Szőkefalvi-Nagy Gyula (Erzsébetváros, 1387. ápr. 11. – Szeged, 1953. okt. 14.): matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (I. 1934, r- 1946). Egy.-i tanulmányait Kolozsvárott végezte, ahol Farkas Gyula, Fejér Lipót, Schlesinger Lajos és Vályi Gyula tanítványa volt. Számos pályadíjat nyert. 1909-ben doktorált. 1911 -ig Privigyén és Csíkszeredán volt gimn. tanár. 1911 – 12-ben állami ösztöndíjjal Göttingenben tanult, majd Kolozsváron volt tanár, ahol 1915-ben egy.-i magántanár az algebra és függvénytan tárgyköréből, s a Marianum női felső kereskedelmi isk.-jának ig.-ja. 1926-ban König Gyula jutalmat kapott. 1929-ben a szegedi polgári isk. tanárképző matematikai tanszékére nevezték ki. 1938-ban ugyanitt ig. 1939-től a geometria tanszéken ny. r. tanár a szegedi egy.-en, 1940-től a kolozsvári, 1945-től ismét a szegedi egy.-en. Munkásságának fő irányai az algebra és geometria, illetőleg e két tudományág határterületei. Különösen sokat foglalkozott az algebrai görbék számelméleti tulajdonságaival, polinomok gyökeinek elhatárolásával, az ún. végesrendű görbék és felületek elméletével, valamint a geometriai szerkesztések elméletével. A tanárképzés fejlesztése terén is nagy érdemeket szerzett. – F. m. Végesrendű geometria (Matem. és Fia. L. 1941 és Jahresbericht der Deutschen Mathem. Verein, 1944); A geometriai szerkesztések elmélete (1943, 2. átdolg. és kibővített kiadás, 1967). – Irod. Fejes Tóth László: Sz: N. Gy. (MTA Ért. 1953): Obláth Richárd: Sz.-N. Gy. matematikai munkássága (MTA Ért. 1953).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
