Szirmai Károly
Szirmai Károly (Temerin, 1890. jún. 27. – Verbász, 1972. okt. 6.): író, költő, irodalomtörténész. 1910-ben Fény és sötétség címmel rövid életű folyóiratot alapított és szerkesztett. Bp.-en szerzett jogi doktorátust 1914-ben. Előbb Bp.-en hivatalnok, az 1920-as években Verbászra költözött, ahol nyugdíjazásáig (1955) cukorgyári tisztviselő volt. Irodalmi tevékenysége a jugoszláviai magyar irodalom kibontakozásával forrt össze. 1932-től tagja a Jugoszláv Írószövetségnek és a Pen Clubnak. Szenteleky Kornél mellett 1933-tól társszerk.-je, 1937–1941 között főszerkesztője volt a Kalangya c. irodalmi folyóiratnak. Szerkesztői feladatának tekintette a teljes magyar irodalom bemutatását; ezért a vajdasági írók mellett helyet adott a csehszlovákiai és a romániai magyar íróknak, a magyaro.-i írók közül ő ismertette meg Németh László, Veres Péter, Szabó Lőrinc és mások nevével a lap olvasóit. Szoros kapcsolatot épített ki a délszláv irodalmi élettel is. Első írásai bp.-i folyóiratokban jelentek meg (Napkelet, Magyar Szemle). 1945 után részt vett a jugoszláviai m. szellemi életben, jelentős szerepet játszott az irodalmi élet szervezésében. Elbeszélései szerb-horvát nyelven is megjelentek. Muzsikáló messzeség c. kötetéért neki ítélték a Híd-díjat (1969). – M. Ködben (elb:, Szabadka, 1933); A halál költője (tanulmány, Szabadka, 1943); Viharban (elb., Újvidék, 1952); Katlanban (kisregény, Újvidék, 1958); Már nem jön senki (elb., Újvidék, 1960); Örvény (elb., Újvidék, 1962); A csend víziói (válogatott elb., Újvidék, 1965); Muzsikáló messzeség (válogatott elb., Újvidék, 1969); Falak, puszta falak (elb., Újvidék, 1970); Önkeresés (önéletrajz és versek, Verbász, 1970); Mindig elválni valakitől (válogatott novellák, St. Gallen, 1976); Szavak estéje (tanulmányok, kritikák, St. Gallen–Stuttgart–Sydney, 1978). – Irod. In memoriam Sz. K. (Híd, 1972. 10. sz.); Benkő Ákos: Sz. K., a kritikus (Jelenkor, 1975. 11. sz.); Bori Imre: Sz. K. (Irodalmunk évszázadai, Újvidék, 1975); Szirmai Endre: Sz. K. műveinek bibliográfiája (München, 1978). – Szi. Maurits Ferenc: Requiem (vers, Híd, 1972. 10. sz.); Fehér Ferenc: Koszorú helyett. Sz. K. emlékének (vers, Kortárs, 1973. 10. sz.); Szirmai Endre: A magányos óriás (r., München, 1976).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
