Szilágyi Géza
Szilágyi Géza (Bp., 1875. dec. 29. – Bp., 1958. ápr. 7.): költő, író, újságíró. jogi és államtudományi doktorátusát a bp.-i egy.-en szerezte 1901-ben. Már egyetemista korában több napilap belső munkatársa volt. 1906 – 1919 között Az Újság helyettes szerk.-je. 1905-től kezdve néhány barátjával együtt kiadta a Figyelő c. szépirodalmi és kritikai folyóiratot. Az I. világháború után az Est-lapoknál (1921 – 28) működött, majd német hírügynökségek bp.-i tudósítója volt. A 20. sz.-i magyar líra egyik elindítója. Adyra is hatott. Első verseskötete, a Tristia (1896) miatt az ügyészség perbe fogta. A Figyelő, a Szerda, majd a Nyugat munkájában is részt vett. Verseiben a századvég pesszimizmusa, a testi szerelem érzési szólalnak meg. – F. m. Tristia (vers, Silberstein Ötvös Adolf előszavával, Bp., 1896); Holt vizeken (versek, Bp., 1903); Májusi fagy (színmű, Bp., 1911); Könyvek és emberek (tanulmány, Bp., 1912); Versek (Bp., 1912); Az ördög nyája (elb., Bp., 1917); Vitustdnc (Bp., 1918); Szó és könny (versek, Bp., 1927); Vajda János pokla (Bp., 1934); Válogatott régi és új versek (Bp., 1948); Koldúsok táncdala (válogatott versek, Bp., 1958). – Irod. Benedek Marcell: A férfimagány költője (Huszadik Század, 1949); Rónai Mihály András: Sz. G. (Élet és Irod. 1958. 15. sz.); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
