Szigeti Károly

Full text search

Szigeti Károly (Pécs, 1930. jún. 29.Bp., 1986. máj. 20.): rendező, koreográfus, Jászai-díjas (1975). Színésznek készült, de már diákként táncolt a pécsi Ballada népi együttesben. 1950-től az Állami Népi Együttesben lépett föl, közben koreográfiát tanult. 1954-től a Népművészeti Intézet néprajzgyűjtő csoportjában dolgozott, később a Bihari Táncegyüttesben táncolt. 1962-től 1972-ig a Vasas Központi Művészegyüttes vezetője és koreográfusa volt, feleségével, Györgyfalvay Katalinnal együttműködve. E periódusban és a Vasas együttesben születtek legjelentősebb, a folklór korszerű színpadi értelmezésében úttörő jelentőségű koreográfiái: a Magyar verbunk és a Néptánc régi szeretőkről (1964), a Botoló (1966), a Bartók zenékre készült ciklus, a C dúr-rondó (1968), a Nosztalgia (1968), a Szabadban (1969) – valamint két énekes-táncos-prózai színházi produkciója, a Don Cristobal (1966) és a Vérnász (1968). Egyre több színházi koreográfiát készített, 1966-1971-ben a Nemzeti Színház koreográfusa volt (Jean Paul Marat üldöztetése és halála…, A luzitán szörny). 1971- 1978 között a Huszonötödik Színház főrendezője volt; Németh László: Gyász c. darabjával mutatkozott be mint rendező. 1978-1982-ben a Népszínház főrendezője volt, 1982-1984-ben a Józsefvárosi Színházban rendezett. 1984-től haláláig a Kecskeméti Katona József Színház vezető rendezője volt. – F. r. Kaun Han-csing: Tou O igaztalan halála, Alegria: Kötélen a Niagara felett, Kodály: Háry János. – Irod. Kaposi Edit: Folklór és korszerűség (Muzsika, 1966. 11. sz.); Földes Anna: Koreográfusból rendező (Színház, 1971. 2. sz.), Fuchs Lívia: Koreográfiai tendenciák a hetvenes évek néptáncművészetében (Tánctudományi Tanulmányok, 1982-1983); Tancsik Mária: Színházi ember (Új Tükör, 1985. 11. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT