Szatmári György
Szatmári György (Kassa, 1457 – Buda, 1524. ápr. 7.): a Jagelló-kor egyik vezető államférfia, püspök és kancellár. Gazdag kereskedőcsaládból származott. A krakkói egy.-en tanult. 1493-tól a kir. kancellária alkalmazottja, pályája elején Bakócz Tamás támogatta. 1494-től 1499-ig kir. titkár, 1495 – 99-ben a fehérvári Miklós-káptalan prépostja, 1497 – 99-ben erdélyi prépost, 1500-tól 1524-ig felhévízi prépost, 1499 – 1501-ben veszprémi püspök, 1499-től 1521-ig titkos kancellár, 1501 – 05 között váradi, 1505 – 22 között pécsi püspök, 1521 – 24-ben fő- és titkos kancellár, 1522 – 24-ben esztergomi érsek. Alkancellárként az ország külügyeinek előbb nagy befolyású, majd teljhatalmú intézője. Első önálló politikai akciója Perényi Imre nádorrá választása (1504). Hatalma már 1510-ben túlszárnyalta Bakóczét, 1514 után pedig az egyedüli döntő politikai tényezővé lett az udvarnál, ahol korlátlan hatással volt Ulászlóra (leányának keresztapja). II. Lajos uralkodása elején a kormányzótanács legbefolyásosabb tagja és vezetője. Hatalma tetőpontját Báthori István nádorrá választása (1519) jelzi. Külpolitikájában a Jagellók uralmának fenntartását a Habsburgházzal való kapcsolatok alapján kívánta biztosítani. Folytatva Bakócz politikáját, ~ kezdeményezte az 1506-i örökösödési szerződést, ő rendezte meg az 1515-i pozsonyi és bécsi találkozót Ulászló, Miksa császár és Zsigmond lengyel kir. között, ő bírta rá II. Lajost, hogy mint cseh kir. választófejedelemként V. Károlyra szavazzon, amiért 5000 forintot kapott. Ellensége volt Velencének és Szapolyai Jánosnak. Gyűlölte a parasztokat (akik 1514-ben karóba akarták húzni) és a köznemeseket. Számtalan egyházi javadalma ellenére is csak 1506-ban szenteltette magát pappá. Örökölt vagyonát megsokszorozta. Végrendeletileg 70 000 aranyat hagyott az osztrák kézen levő nyugati várak kiváltására. Nagy érdeklődést mutatott a tudományok és művészetek iránt. Pécsett új püspöki palotát és egy máig fennmaradt oltárt, Kassán kápolnát építtetett. Fennmaradt breviáriuma, címerét és aláírását ismerjük. – Irod. Tóth Szabó Pál: Sz. Gy. prímás, 1457 – 1524 (Magy. Tört. Életr. 49. Bp., 1906); Wick Béla: A kassai Szent Erzsébet dóm Kassa, 1936).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
