Sőtér István
Sőtér István (Szeged, 1913. jún. 1. – Bp., 1988. okt. 7.): író, irodalomtörténész, az MTA tagja (1. 1955, r. 1965), Kossuth-díjas (1954), József Attila-díjas (1985). Felesége Jász Veronika grafikus iparművész. Középisk.-it a szegedi piarista gimn.-ban végezte. 1931 és 1935 között a bp.- i Eötvös Kollégium tagja, francia-m.-német szakon. 1935-36-ban a párizsi École Normale Supérieure ösztöndíjasa. Doktori értekezését La Doctrine stylistique des Rhétoriques du XVIIe siècle (Bp., 1937) címen jelentette meg. 1936-ban az Eötvös Kollégium francia előadója és könyvtárosa. 1936-tól 1939-ig a bp.-i Egyetemi Könyvtár tisztviselője; 1939 és 1945 között közgazdasági pályán működött (a Bp.-i Kereskedelmi és Iparkamara előadója, majd meghívásra a Magy. Gyáriparosok Orsz. Szövetségének titkára), ekkori emlékeiből készült Bűnbeesés c. regénye (1948, átdolgozva: 1961, 1982). 1945-ben a Teleki Pál Tudományos Intézet tanára, majd 1946. aug. 1-jétől a Vallás- és Közoktatásügyi Min. X. főosztályának h. vezetője, 1947. jún. 1-jétől vezetője. A háború utáni évek összegezése a Hídszakadás (1948) c. kisregénye, valamint a Sötétkamra (1948) c. elbeszéléskötete. 1948 és 1952 között a szegedi egy. tanára, 1952-től a hatvanas évek végéig az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) tanszékvezető egy.-i tanára, 1953-1956, 1963-1966 között rektora. 1956-ban oktatásügyi min. h. 1957-től 1983-ig, nyugállományba vonulásáig az MTA Irodalomtörténeti (utóbb: Irodalomtudományi) Intézetének ig.-ja. A magyar irodalom története (I-VI., 1964-65) főszerk.-je. A háború alatti és utáni évekről való emlékeit regényfolyamában örökítette meg: Az elveszett bárány (1974), Budai Oroszlán (1978), Bárányt szoptató Oroszlán (1988). Utóbb korábbi regényeit is a regényfolyamhoz szervesítette, valamint elbeszéléseit, Komoly ének (1984) c. kötetében összegyűjtve. 1960 és 1969 között a Magy. Pen Club elnöke, 1970 és 1973 között az International Comparative Literature Association (AILC) elnöke, a Sorbonnet. doktora, a francia Ordre des Arts et des Lettres kitüntetettje. Írói és tudósi pályája párhuzamosan alakult, bár 1949 és 1960 között szépíróként egyetlen torzótól eltekintve (Egy özvegyasszony élete, 1951) a hallgatást vállalta. Íróként a Válaszban, esszéistaként a Magyar Szemlében és a Nouvelle Revue de Hongrie-ben szerepelt. A Magyarok c. folyóirat közölte Júdás c. drámáját 1947-ben. Először a Színművészeti Főisk. végzős növendékei játszották az Ódry Színpadon, hangjátékként a Rádiószínpad sugározta (1984. aug. 31.), majd a Veszprémi Petőfi Színház vitte színre 1985. márc. 22-én. Fordításában jelent meg Hemingway: Akiért a harang szól; Emily Brontë: Üvöltő szelek; Graham Greene: Hatalom és dicsőség; Thyde Monnier: Folyam c. regénye. Tudatosan kiművelt gondolkodó volt, mind regényeiben, amelyekben a modern értelmiség története foglalkoztatta, mind tudományos munkásságában, a nemzeti és világirodalom történeti és kritikai megközelítésében. – További m. Fellegjárás (r., Bp., 1939); Francia szellem a régi Magyarországon (tanulmány, Bp., 1940); Francia-magyar művelődési kapcsolatok (tanulmány, Bp., 1941); Jókai Mór (tanulmány, Bp., 1941); A templomrabló (r., Bp., 1943); Francia-magyar művelődési kapcsolatok (tanulmány, Bp., 1944); A kísértet (r., Bp., 1945); Magyar-francia kapcsolatok (monográfia, Bp., 1946); Játék és valóság (esszék, Bp., 1946); Budai átkelés (elb. Bp., 1946); A szegedi textilkombinát (elb., Bp., 1951); Eötvös József (tanulmány,Bp., 1951); Eötvös József (monográfia, BP., 1953); Romantika és realizmus (válogatott tanulmányok, Bp., 1956); Világtájak (esszé és jegyzetek, Bp., 1957); Madártávlat (útirajzok, Bp., 1959); Édenkert (kisr., és elb., Bp., 1960); Álom a történelemről. Madách Imre és Az ember tragédiája (monográfia, Bp., 1963); Nemzet és haladás. Irodalmunk Világos után (monográfia, Bp., 1963); Tisztuló tükrök. A magyar irodalom a két világháború között (esszék, tanulmányok, Bp., 1966); Vacsora Carmelben (amerikai útinapló, Bp., 1968); Az ember és műve (tanulmányok, Bp., 1971); A sas és a serleg. Akadémiai arcképek (Bp., 1975); Bakator (összegyűjtött kisr., elb. és színmű, Bp., 1975); Werthertől Szilveszterig (tanulmányok, Bp., 1976); Tiszta Emma (elb., Bp., 1978); Félkör. Tanulmányok a XIX. századról (Bp., 1979); Gyűrűk. Tanulmányok a XX. századról (Bp., 1980); Komoly ének (elb., Bp., 1984). – Irod. Halász Gábor: A század gyermekei (Nyugat, 1939. II.); Kenyeres Imre: Egy új magyar regény (Forrás, 1944. 3. sz.); Kótzián Katalin: S. I. (Újhold, 1947. 1. sz.); Bóka László: S. I. Eötvös könyvének margójára (Irodalmi Újság, 1954. 6. sz.); Az Élet és Irod. látogatóban S. L-nál (riporter: E. Fehér Pál, 1966. 40. sz.); A Vigilia beszélgetése S. I.-nal (riporter: Hegyi Béla, 1972. 2. sz.); B. Nagy László: Arcképvázlat S. L-ról (Jelenkor, 1974. 11. sz.); Kritikusok műhelyében S. L-nál (riporter: Erki Edit, Élet és Irod., 1975. 13. sz.); Sőtér István: Pályám emlékezete (Új Írás, 1976. 2. sz); Irodalomtudósaink fóruma (S. I.-nál beszélget Bodnár György, Jelenkor, 1976. 3. sz.); Ferenczi László: S. I. (Bp., 1979); Belohorszky Pál: Önvizsgálat és eszményteremtés (Népszabadság, 1981. máj. 24.); S. I. irodalmi munkássága. Válogatott bibliográfia. (Öszszeáll. R. Takács Olga, Literatura, 1983. 1-4. sz.); Németh G. Béla: A tudatos életmű-alkotás jegyében (Irod. tört. Közl., 1983. 4. sz.); Papp Sándor beszélgetése S. I.-nal (Tiszatáj, 1985. 5. sz.); Elveszett otthonok. S. I.-nál beszélget Kabdebó Lóránt (Jelenkor, 1986. 9. sz.); Búcsú S. I.-tól: Köpeczi Béla (Magy. Tudomány, 1988. 42. sz.); Rév Mária (Filológiai Közl. 1989. 3. sz.); Rónay László (Helikon, 1989. 3-4. sz.); Wéber Antal (Irod. tört. 1989. 4. sz.); József Szili: In memoriam (ICLA Bulletin, Published at Brigham Young University, Spring 1989). – Szi. Juhász Ferenc: A jégverem utcai harangok (vers, Új Írás, 1988. 6. sz.); Juhász Ferenc: Sugárjátszó őszi napfogyatkozás (vers, Új Írás, 1990. 1. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
