Sipos Gyula
Sipos Gyula (Tüskepuszta, 1921. febr. 10. – Bp., 1976. aug. 30.); költő, író, újságíró, József Attila-díjas (1954, 1971). Egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte. A Györffy-kollégium tagja (1940–41), majd igazgatója (1944). 1945-ben az ideiglenes ngy. képviselője. 1945-től a Nemzeti Parasztpárt Intéző Bizottságának, 1946. márc.-tól Politikai Bizottságának tagja. Első verseit Lámpák a ködben (Kaposvár, 1939) és A három lépés (Kaposvár, 1941) c. köteteiben jelentette meg. 1945 után a földreform végrehajtásában tevékenykedett, újságírói munkát végzett, később irodalmi folyóiratok, lapok (Képes Újság, Szabad Föld) munkatársa volt. Szóljatok bátran (Bp., 1954) c. verseskötetében a paraszti élet történelmi változásait mutatta be. A népköltészet és a Petőfi-hagyomány követője. A népből való értelmiség törekvéseit és közérzetét akarta kifejezni; költészetének sok önéletrajzi motívuma van, többre becsülte a tapasztalatot és a valóságot, mint az elvonatkoztatást. Mint elbeszélő A nagy éjszaka (Bp., 1963) c. kisregénykísérlet után A senki földjén (Bp., 1970) c. regényével aratott sikert: díjat kapott a Szépirodalmi Könyvkiadó felszabadulási regénypályázatán. Műve a háború utáni eseményeket idézte fel, részben önéletrajzi elemekből táplálkozott. – M. Vadludak (versek, Bp., 1956); Férfikor (versek, 1962); Gyümölcs és virág (versek, Bp., 1964); Erdőtűz (versek, Bp., 1967); Könnyű részegség (versek, Bp., 1969); Szomjúság (válogatott versek 1939–1969, Bp., 1975); Pusztaiak (szociográfiai riportok, Bp., 1977); Hétvége (vál. versek, Bp., 1978). – Irod. Bata Imre: S. Gy. (Alföld, 1956); Szabó Pál: S. Gy.: Férfikor (Kortárs, 1962); Kiss Ferenc: S. Gy.: Gyümölcs és virág (Kritika, 1965); Alföldy Jenő: Az Élet és Irodalom látogatóban S. Gy.-nál (Élet és Irod., 1970. 28. sz.); Bányai Gábor: Műhelybeszélgetés S. Gy.-val (Népszabadság 1974. jún. 2.); Bozóky Éva: Beszélgetés S. Gy.-val (Könyvtáros, 1971. 6. sz.); Molnár Zoltán: S. Gy. halálára (Élet és Irod., 1976. 6. sz.); Fekete Gyula: Meditáció temetés után (Élet és Irod., 1976. 39. sz.); Baranyi Ferenc: Kései búcsú S. Gy.-tól (Kritika, 1976. 12. sz.); Szíjártó István: „Somogynak hívják a megyét, a tájat, mely engem felnevelt” (Literatura, 1976. 3–4. sz.); Szüts László: S. Gy.-ra emlékezve (Szabad Föld, 1977. 5. sz.); Tamási Lajos: Teremtsünk angyalt (Bevezetés S. Gy. válogatott verseihez, Bp., 1978). – Szi. Ágh István: A földosztó S. Gy. halálára (vers, Élet és Irod., 1976. 37. sz.); Szirmay Endre: Porlóezüst (vers, Jelenkor, 1977. 5. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
