Sándor Frigyes

Full text search

Sándor Frigyes (Bp., 1905. ápr. 24.Bp., 1979. jún. 1.): hegedűművész, karmester, pedagógus, Sándor Renée zongoraművész öccse. Felesége Dénes Vera gordonkaművész. A bp.-i Zeneműv. Főisk.-n Mambriny Gyulánál és Waldbauer Imrénél tanult, 1926-tól a Bp.-i Ének- és Zenekar-egyesületben hangversenymesterként, majd 1933-tól segédkarmesterként tevékenykedett. Az aktív hangszerjátékról karbántalmai miatt fokozatosan le kellett mondania. A harmincas évek derekán már elismert karmesterként számos együttest (pl. a Magy. Női Kamarazenekart) dirigált. Elsősorban a barokk zene, Haydn és Mozart, valamint századunk magyar muzsikájának bemutatását szorgalmazta, hazánkban elsőként adta elő Bartók 1939 nyarán írott vonószenekari Divertimentóját. 1945 után a Székesfőv.-i Felsőbb Zeneisk.-ban és a Nemzeti Zenedében hegedűt és kamarazenét tanított. 1949-ben Járdányi Pál, Rényi Albert és Szervánszky Endre közreműködésével 5 kötetes Hegedűiskolát adott közre, amelyben a kodályi és a népdalon alapuló pentaton melodika játékmódját elsőnek publikálta az alapfokú oktatás számára. Ugyanebben az évben az újonnan megalakult Bartók Béla Zeneműv. Szakisk. ig.-jává nevezték ki. Karmesteri tevékenységét ez idő tájt sem hagyta abba; az intézmény ének- és zenekarával számos produkciót adott elő. 1958-75 közt a bp.-i Zeneműv. Főisk.-n tanított kamarazenét. 1963-ban szervezte meg tanítványaiból a Liszt Ferenc Kamarazenekart, amelynek haláláig művészeti vezetője maradt. – Kiadványai: Hegedűetűdök (Kayser); Hajdu Mihály: 8 etűd ifj. vonószenekarra (Till Ottóval közös kiadás); Táncok és triószonáták a XVII. századból (Nagy Olivérrel közösen); Decsényi János: 15 etűd ifj. vonószenekarra (Till Ottóval közös kiadás); Szelényi István: 8 kis duó és Szonatina 2 hegedűre; Tartini: 3 szonáta hegedűre és zongorára; A zenei nevelés Magyarországon (szerk., Bp., 1964). – Irod. Zsoldos Péter: S. F. (Muzsika, 1971. 5. sz.); Szőllősy András: S. F.-től búcsúzunk (Muzsika, 1979. 8. sz.); Gál György Sádor: Búcsú S. F.-től (Új Élet, 1979. júl. 1 5.); Szőllősy András: Búcsú S. F.-től (Muzsika, 1985. 5. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT