Sághelyi Lajos

Full text search

Sághelyi Lajos (Temesvár, 1893. okt. 11.Bp., 1975. dec. 29.): tanár, tankönyv- és pedagógiai szakíró. Tanítói oklevelet szerzett (1912), s a temesvári elemi iskolában tanított (1912–14). Az I. világháborúban katona, leszerelése után a bp.-i Áll. Polgári Iskolai Tanárképző Főisk.-n magyar-német-történelem-földrajz szakos tanári oklevelet nyert (1919). A Bp., IX. ker. Knézich u.-i polgári fiúisk. tanára, majd a Bp., IX. ker. Mester u.-i polgári leányiskola h. ig.-ja volt. A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en bölcsészdoktorrá avatták (1923). Polgári isk. ált. tanulmányi felügyelő a tanker.-i főigazgatóságon (1934–47). Szerk. az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületi Közlöny (1927–33), az Üvegesek Lapja c. szaklapokat (1927–46). 1945 után a dolgozók ált. isk.-jában és technikumában ált. isk. ig., illetve tanár nyugdíjazásáig (1958). Polgári iskolai tankönyvek, didaktikai, módszertani tanulmányok és cikkek szerzője. 1955–56-ban az Oktatásügyi Min. megbízásából ált. isk. kísérleti nyelvtankönyvet írt. – F. m. A magyar polgári iskola hatvan éves múltja (Bp., 1929); A németországi középfokú gyakorlati iskolázás szervezete (tanulmány, Bp., 1929); Ausztria és Svájc polgári iskolái (tanulmány, Bp., 1930); A magyar üvegesipar története (Bp., 1938); A nyelvhelyesség tanítása a székesfővárosi polgári iskolákban (Bp., 1939); Gyakorlati útmutató a földrajz tanításához (Bp., 1943); Az üvegmívesség könyve (Bp., 1948); Üvegezés (Szilasi Ferenccel, Bp., 1959).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT