Radnai Béla

Full text search

Radnai Béla (Cegléd, 1891. nov. 8.Bp., 1962. nov. 1.): gyorsíró, esztéta, műpártoló. 1909-ben gyorsírástanítói, a bp.-i tudományegy.-en középisk. tanári és 1918-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Fabró Henrik hatására kezdeményezte a m. gyorsírási rendszerek egységesítését, 1919-ben az egységes gyorsírás megalkotására kiküldött bizottság előadója és a tankönyv megbízott szerzője. 1922- től 1961-ig gyorsíró szakiskolai ig. 1927-től ügyvezető elnöke, később 1952-ig elnöke a Magyar Gyorsírók Orsz. Szövetségének. Szerk. 1911-ben a Gyorsírási Szemlét, 1913 ­ 1944-ben a Gyorsírástudomány c. havi folyóirat I – XXV. évfolyamát, 1923 – 26-ban a Radnai-rendszer kiskönyvtára c. sorozatot, 1927 – 34-ben Az egységes magyar gyorsírás könyvtára 1 – 75. számát. Szakcikkei bel- és külföldi lapokban jelentek meg; a különböző iskolafajták részére sok tankönyvet készített. Gyorsírási rendszerének alapja a magánhangzó-jelölés egyszerűsége és következetesen keresztülvitt rövidítési rendszere. A rendszert tökéletesítve 1943 – 49 között kidolgozta a Radnai-reformrendszert, ennek fő jellemzője, hogy a rövidítésalkotást mindössze két alapvető szabályra vezeti vissza. – F. m. Az egyszerű gyorsírás tankönyve (Bp., 1912); A gyorsírás elmélete (Bp., 1914); Az egységes magyar gyorsírás tankönyve (I., Fogalmazási gyorsírás, Bp., 1927; II., Irodai gyorsírás, Bp., 1927; III., Beszédírás, Bp., 1928); Az egységes magyar gyorsírás tanításának módszere (Bp., 1931); Az egységes magyar gyorsírás irodalma (Bp., 1932); A modern gyorsírások fejlődési irányai (Gyorsíráselméleti tanulmány, Bp., 1934).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT