Paulik Jenő

Full text search

Paulik Jenő (Bp., 1927. febr. 14.Bp., 1988. ápr. 17.): vegyész, a kémiai tudományok doktora (1988). Vegyész oklevelét 1950-ben szerezte meg a bp.-i tudományegy.-en. A műszaki egy. szervetlen kémiai tanszékén kezdte meg tudományos pályafutását, majd 1959-ben a Műanyagipari Kutató Int.-be került. 1964-ben tért vissza a műszaki egy. általános és analitikai kémiai tanszékére, ahol a tanszékre kihelyezett kutatócsoportban mint tudományos főmunkatárs, majd 1982-től a termoanalitikai csoport vezetőjeként működött. Kezdetben polarográfiás témákkal foglalkozott, de érdeklődése már 1953-tól a termoanalitika felé fordult. Ezirányú kutatásait testvérével, Ferenccel közösen, Erdey László mellett kezdte el, s harmincévi munkásságával megteremtette és nemzetközileg elismertté tette a hazai termoanalitikát. Kidolgozta a derivativ termogravimetria, a derivatográfia (1954), a derivativ dilatometria (1961), a termogáztitrimetria (1963) elméletét és gyakorlati módszereit, a különféle méréstechnikákat egyesítő mérőműszert, a Derivatográfot (1962), melynek legújabb, mikroprocesszoros változatának rendszerterve is a vezetésével készült (1986). E módszerek segítségével számos szervetlen és szerves vegyület hőbomlási mechanizmusát tárta fel. 30 találmányára bel- és külföldön több mint száz szabadalmat kapott. Eredményeit százötven dolgozatában, három könyvében, s több könyvrészletben közölte, melyekkel nemzetközi sikert ért el. 1972-ben kapta meg az amerikai Mettler-díjat (USA), 1974-ben pedig a Kurnakov emlékérmet (SZU). – F. m. Termoanalízis (Paulik Ferenccel, Bp., 1963); Simultaneus thermoanalytical examination by means of the Derivatograph (Paulik Ferenccel, Elsevier, Sci. Publ. Co., Amsterdam, Oxford, New York, 1981). – Irod. Inczédy János: J. P. 1927-1988 (Thermochimica Acta, 136, 1988); Szabadváry Ferenc: In memoriam J. P. (Journal of Thermal Analysis, 1988).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT