Patai József

Full text search

Patai József (Gyöngyöspata, 1882. jan. 5.Tel–Aviv, 1953): író, költő, műfordító. Héber teológiai tanulmányokat folytatott Nyitrán, a pesti Rabbiképzőben, majd a bp.-i egy. bölcsészeti karán tanult. 1907-ben doktori diplomát, 1908-ban tanári oklevelet szerzett. 1908 – 21 között bp.-i gimn. tanár. 1912-től a Múlt és Jövő c. zsidó folyóirat szerk.-je. 1940-ben kivándorolt Palesztinába. A hazai és külföldi zsidóság körében igen széles körű, cionista szellemű, a zsidó nemzeti öntudat felkeltését célzó tevékenységet folytatott. Külföldi kézirattárakban a középkori héber költők ismeretlen alkotásait kutatta fel. Szerk. a Magyar-Zsidó Könyvtárat, a Magyar-Zsidó Almanachot. – F. m. Sáásué Alumim (héber versek, Bp., 1902); Babylon vizein (versek, Bp., 1906); Bajza és Lessing (Bp., 1907); Templomi énekek (Bp., 1910); Héber költők (I – V., műfordítások, Bp., 1910 – 12); Sulamit, látod a lángot? (versek, Bp., 1919); A föltámadó Szentföld , (Bp., 1926); Herzl (életrajz, Bp., 1932); Patai József összegyűjtőtt művei (I – III.,. Bp., 1938); Sirim (héber költemények, Tel-Aviv, 1946). – Irod. Pap Károly: P. J. (Nyugat, 1933): Peterdi Andor: P. J. (Múlt és Jövő, 1935.)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT