Papp Elemér

Full text search

Papp Elemér (Bp., 1906. nov. 13.Bp., 1974. márc. 20.): vegyészmérnök, c. egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora (1957). Oklevelet a bp.-i műegy.-en szerzett (1928). 1928–34-ben az egy. elektrokémiai tanszékén Szarvasy Imre tanársegédje volt. 1933-ban elektrokémiai kutatásai alapján műszaki doktorátust szerzett. 1934-től a Hidroxigén Rt. üzemvezető főmérnöke, majd műszaki igazgatója lett. 1942-ben magántanárrá habilitálták. 1946-tól a műegy. tanára. 1948-tól a későbbi Fémipari Kutató Intézet osztályvezetője volt 1971-ig, nyugdíjazásáig, majd tudományos tanácsadó. A bp.-i műszaki egy. és a Veszprémi Vegyipari Egy. meghívott előadója, 1965-től c. egy.-i tanár. Számos tudományos testület és szakbizottság tagja volt. Munkásságát több állami és szakmai kitüntetéssel ismerték el. Kutatási területe a szervetlen kémiai technológia, a szervetlen analitika, elsősorban az ipari elektrokémia, a timföld- és alumíniumgyártás, a ritkafémek ipari előállításának és analitikájának kérdései (Ritkafém-kinyerés, Alumínium c. folyóiratban, 1953. 5. sz.), valamint a GaAs előállítása. A hazai ipari klóralkáli-elektrolízis megteremtője. Nevéhez fűződik a m. galliumgyártás tudományos megalapozása és ipari megindítása (1957–60). Mintegy 30 szabadalma volt (pl. az időálló klórpor, a hypo mosószer és a vanádiumkinyerés). Közel 50 tudományos dolgozata, több könyve jelent meg. – F. m. Színesfémek és ötvözeteik vegyi megtámadhatóságának táblázatai (Bp., 1952); Sók, lúgok technológiája (I–II., Bp., 1953); Timföldgyártási eljárások analitikai problémái (Bp., 1954); Újabb elemzési eljárások a timföld- és alumíniumiparban (Bp., 1954). – Irod. Solymár Károly: P. E. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1974).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT