Pap Gyula
Pap Gyula (Orosháza, 1899. nov. 10. – Bp., 1983. szept. 24.): festő, grafikus, iparművész, művészpedagógus, érdemes (1972) és kiváló művész (1981). Gyermekéveit Orsován töltötte, majd szüleivel Bécs környékére költöztek. 1915-ben beiratkozott a bécsi Grafikai Int.-be, közben cinkográfus üzemben is dolgozott. 1918-ban egy rövid ideig a bp.-i Iparműv. Isk. hallgatója volt. Egy év múlva Bécsbe költözött, ahol megismerkedett Uitz Bélával és Berény Róberttel. Érdeklődése a Der Sturm körüli művészcsoport felé irányult. 1920-1923 között Weimarban a Walter Gropius által vezetett Bauhaus fémműves szakának volt hallgatója. Ezután Erdélybe ment, ahol litográfusként dolgozott, majd Johannes Itten meghívására a berlini Itten-Schule tanára lett. 1933-ban grafikai munkásságával Utrechtben és Hágában mutatkozott be. 1934-ben visszatért Mo.-ra, s az 1930-as évek második felében a Goldberger Gyár textiltervezője lett. Önálló kiállítását a Tamás Galériában rendezték meg. 1947-ben a Nagy Balogh festőisk. és népi kollégium szervezője és vezetője Nagymaroson, s a Szocialista Képzőművészek Csoportjának is tagja. 1949-1962 között a Képzőműv. Főisk.-n tanított. Művészete nem tartozott egyetlen stíluskategóriába. Kezdetben az avantgárd és a Bauhaus szelleme érvényesült grafikáiban, tárgytervezésében (pl. elektromos szamovár fémből és üvegből, szórtfényű állólámpa). Az 1940-es években alakult ki erősen konstruktív szerkezetű, ugyanakkor dinamikus, erős kontúrú művészete, mely alakos kompozícióiban monumentális hatásúvá teljesedett. Táj- és csendéletképei mellett kedves témája volt a fizikai munkát végző ember mozgásának ábrázolása. Festményeit, rajzait, de fotóit és fémtárgyait is konstruktív szerkezet és a fény-árnyék hatással elért emocionális hangvétel jellemzi. Utolsó korszakának természeti képei oldottabbak. Jelentős művei: Figyelő önarckép (1920-as évek); Hosszúnyakú kanna (1922); Gyertyatartó (1922); Barnaingesek (1930 k.); Arató este (1935); Halászok (1939); Dinnyés csendélet (1940); Nagykalapács (1948); Dunakanyar (1948); Kovácsok (1964); Tél (1968); Galambok (1971); Virág, fa, víz- (tenger, tó, folyó-) sorozatok (1960-83). Műveinek egy része az MNG-ben, a Kiscelli Múz.-ban, Ausztria Nemzeti Múz.-ában, a Bauhausarchivban, a darmstadti Stadelsches Múz.-ban található. Jelentős egyéni kiállításai: Bp.: Frankel Szalon (1934); Tamás Galéria (1940); Ernst Múz. (1956); Csók István Galéria (1962); Dürer Terem (1968); Műcsarnok (1972); MNG (1979); Bp. Galéria (1982); Hódmezővásárhely, Tornyai János Múz. (1975); Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múz. (1980); Orosháza (1983, 1985, 1986). Művészete elismeréseként 1979-ben a Dessaui Bauhaus Emlékérmét kapta. – Irod. Herbert Bayer-Walter Gropius-Ise Gropius: Bauhaus 1919-1928 (London, 1929); Ernst Kállai: Das neue Helldunkel. Zu den Bildern von Jules Pap (Bratislava, 1934); Ernst Kállai: Les tableaux de Jules Pap (Nouvelle Revue de Hongrie, 1939. máj.); Kiállítási katalógus-előszó (Bp., 1956); Marosi Ernő: P. Gy. (Művészet, 1961. 8. sz.); Rozgonyi Iván: Beszélgetés P. Gy.-val (Művészettörténeti Dokumentációs Központ Közleményei III., 1963); Ecsery Elemér: P. Gy. hetvenéves (Művészet, 1969. 11. sz.); Eckhard Neumann: Bauhaus and Bauhaus people (New York-Toronto-Melbourne, 1970); Haulisch Lenke: P. Gy. (Bp., 1974); Kiállítási katalógus-előszó (Bp., 1981); Vadas József Egy fotós feltámadása. P. Gy.-ról (Fotóművészet, 1983. 1. sz.); Éva Bajkay: Gy. P. – the Tast Hungarian Bauhaus artist (The New Hungarian Quarterly, 1984. 94. sz.); Dokumentumok P. Gy. és Johannes Itten levelezéséből (válogatta és bev. Haulisch Lenke, Ars Hungarica, 1988. 2. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
