Palasovszky Ödön

Full text search

Palasovszky Ödön (Bp., 1899. márc. 5.Bp., 1980. dec. 18.): költő, író, rendező, színész. A középiskolát Bp.-en és Egerben végezte, majd 1916-1920 között a pesti bölcsészkaron és ugyanakkor az Országos Színészegyesület Színészképző Isk.-jában folytatott tanulmányokat. A 20-as években munkásszíntársulatokat, ún. él-színpadokat (Zöld Szamár Kabaré) szervezett, mozdulatművészettel is foglalkozott. 1921-től tagja volt a Szociáldemokrata Pártnak, kapcsolatba került az Illegális Kommunista Párttal is. Politikai tevékenységéért többször került bíróság elé. 1924-ben elkobozták Reorganizáció c. verseskötetét. 1927-től a Madzsar Intézetben tanított, színpadi műveit itt mutatták be. Verses drámáját: Ayrus leánya 1931. ápr. 28-án mutatta be a Fővárosi Operettszínház. Cikkei, novellái a 100%-ban, a Társadalmi Szemlében és a Korunkban jelentek meg. 1930-31-ben Mándi Terézzel együtt a Színház és Film c. lapot szerkesztette. 1945-46-ban a Madách Színház igazgatója, 1947-től feleségével, Róna Magdával a Dolgozók Színházának vezetője volt. Ezután megfosztották állásától, 1950-ben egy termelőszövetkezetben dolgozott mint fizikai munkás, majd Berlinbe szökött, mivel per fenyegette. Ott megtanulta a keramikus mesterséget, és hazatérve ebből élt. 1952-ben megalapította a Díszkerámia Szövetkezetet. 1954-től nyugdíjazásáig kertészként dolgozott. Élete utolsó szakaszában németből fordított, többek között Bret Harte és Kurt Tucholsy műveit. 1977-ben Graves-díjat kapott. – M. Új művészetért! Kiáltvány a tömegek új kultúrájáért (Bp., 1922. Hevesy Ivánnal közösen); Punalua (Bp., 1926); Karmazsin (Bp., 1927); Ezeregy éjszaka (Bp., 1949); Nem igaz (Bp., 1950); Opál himnuszok (Bp., 1977); A lényegretörő színház (Bp., 1980); Reorganizáció (Bp., 1982). – Irod. Hevesy Iván: Palasovszky Ödön: Reorganizáció (Nyugat, 1924); Kocsis Rózsa: Igen és nem (Bp., 1973); Bánki Ilona-Rózsa T. Endre: A Zöld szamár és társai. Beszélgetés P. Ö.-nel (Kritika, 1981. 6. sz.); Molnár Ágnes: P. Ö. színháza (Színháztudományi Szle, 1985. 3. sz.); Bori Imre: P. Ö.-re emlékezünk (7 Nap, 1980. 52. sz.); Cenner Mihály: A megújuló színházban él tovább (Színház, 1981. 4. sz.); Szabó Júlia: P. Ö. művészete (Művészet, 1981. 2. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT