Nirschy Emília
Nirschy Emília (Bp., 1889. máj. 26. – Grasse, Franciao., 1976. okt. 6.): balett-táncosnő. Először édesanyja és első mestere, Nirschyné Himrer Gizella balettmester tanította táncolni, majd Guerra Miklós olasz balettmester tanítványa lett. 1901-től a bp.-i Operaház tagja volt. 1906-ban mutatkozott be az Operaházban a Magyar táncegyveleg c. balettben (Guerra koreográfiája). E balettben nyújtott alakítása után első táncosnőnek (prímabalerina) szerződtették. 1920-ban kénytelen volt az Operaháztól megválni. Berlinbe szerződött, ahol az egyik előadáson balesetet szenvedett, ami véget vetett karrierjének. Ezután már csak két fellépése volt: 1923-ban Bp.-en és 1924-ben Bécsben. Hazatérve az 1917-ben megnyitott és 1928-ig működő balettiskolájában tanított, ahonnan sok neves táncos került ki. Második férjével, a Bp.-en állomásozó dunai flotilla francia parancsnokával 1923-ban kötött házasságot. 1937-ben elhagyta Bp.-et, férjét követve, aki 1954-ig különböző országokban diplomáciai szolgálatban állt. 1955-ben Franciao.-ban telepedett le. ~ a század elejének kiváló magyar táncművésznője. Nagy műveltségű és választékos ízlésű művész, aki külföldön is nevet szerzett magának. Nemcsak hibátlan technikájával tűnt ki, mellyel a nehéz feladatokat bravúros könnyedséggel oldotta meg (mesteri pizzicatók, piruettek stb.), hanem mozdulatainak finomságával is. Mozgására nagyfokú muzikalitása (kitűnően zongorázott) volt döntő befolyással. A klasszikus baletthagyományok megőrzéséért pedagógiai tevékenységével és írásban is küzdött. ~ írta az első magyar nyelvű balettkönyvet. Bartók: A fából faragott királyfi c. táncjátékának ősbemutatóján (1917) a Királykisasszony szerepét táncolta. Az Állami Balettintézetben tiszteletére termet neveztek el. – F. sz. Swanilda (Delibes: Coppélia, koreográfus Campilli); Sylvia (címszerep, Delibes, koreográfus Guerra); Darinka (A piros cipő, koreográfus Hassreiter); Bluette (Tavasz, koreográfus Guerra); Tokio (A csodaváza, koreográfus Guerra); Mary (Havasi gyopár, koreográfus Guerra); Laura (A törpe gránátos, koreográfus Guerra); A rózsa lelke (koreográfus Fokin nyomán Zőbisch Ottó); Az utolsó álom (koreográfus Zőbisch Ottó). – M. A művészi tánc (Bp., 1918). – Irod. A magyar balett történetéből (Bp., 1956).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
