Nemes Dezső
Nemes Dezső (Lőcse, 1908. szept. 6. – Bp. 1985. márc. 30.): politikus, történész, az MTA tagja (l. 1958, r. 1964) Kossuth-díjas (1954), Állami díjas (1975). Kárpitos szakmát tanult, 1926-tól a KMP tagja. 1928-ban a KIMSZ Központi Bizottságának titkára volt. Börtönbüntetésének letöltése (1931) után a KMP utasítására a SZU-ba ment, ahol a Nemzetközi Lenin Iskola hallgatója lett. Hazatérése (1933) után a KMP Bp.-i Bizottságának titkára, majd a Központi Bizottság tagja és mo.-i instruktora. 1935-től a SZU-ban élt; 1939-ig bútorgyári munkás Moszkvában, 1939-43-ban munka mellett elvégezte a Lomonoszov Egy. történelem szakát. 1943-ban agitációs tevékenységet folytatott a magyar hadifogolytáborokban. 1944-ben a krasznogorszki antifasiszta hadifogoly-iskola tanára, majd ig.-ja, 1945 elején az Igaz Szó c. magyar hadifogoly újság szerk.-je. 1945-ben visszatért Mo.-ra. 1945-48-ban a Szakszervezeti Tanács titkára, 1948-50-ben a Tartós békéért, népi demokráciáért! c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 1953-56-ban a Szikra Könyvkiadó, 1956 őszén az MDP Pártfőiskolájának ig.-ja. 1957-61-ben a Népszabadság szerkesztőbizottságának vezetője, 1957-től haláláig az MSZMP legfelsőbb vezetői közé tartozott. 1965-66-ban az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének főig.-ja, 1966-1975 között az MSZMP Politikai Főiskolájának ig.-ja, 1975-77-ben rektora. 1977-80-ban a Népszabadság főszerk.-je. 1980-tól nyugalomba vonulásáig (1983) ismét a Párttörténeti Intézet ig.-ja. Mint történetíró elsősorban a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom történetével és Mo. két világháború közötti történetének kérdéseivel foglalkozott. Történelmi koncepciójának torzulásai – a köztörténetet alárendelte a munkásmozgalom történetének, a Horty-rendszert következetesen fasizmusnak tartotta haláláig, negatív elfogultsággal ítélte meg a szociáldemokrácia szerepét – és az MSZMP-ben játszott vezetőszerepe révén károsan befolyásolta az 1956 utáni m. történetírást. 1982-ben a SZU Tudományos Akadémiája külföldi tagjává választották. Több mint húsz évig elnöke volt az MTA Történettudományi Bizottságának és a Magyar Történészek Nemzeti Bizottságának. Megkapta a Magyar Népköztársasági Érdemrendet (1978) és a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendjét (1983). – F. m. Az általános Munkásegylet története 1868-1873 (Bp., 1952); Magyarország felszabadulása (Bp., 1955); A népi Magyarország 15 éves fejlődése (Bp., 1960, 2. kiad., 1961); Az ellenforradalom története Magyarországon 1919-1921 (Bp., 1962); A Bethlen-kormány külpolitikája 1927-1931-ben (Bp., 1964); A lenini eszmék ereje (Bp., 1970); A magyar munkásmozgalom történetéhez (Bp., 1974); Forradalmak és Tanácsköztársaság Magyarországon. 1918-1919 (Bp., 1979); A biatorbágyi merénylet és ami mögötte van… (Bp., 1981); Kun Béla politikai életútjáról (Bp., 1985). – Irod. N. D.-ről (Népszabadság, 1985. ápr. 2.); Siklós András: N. D. (Századok, 1987. 1. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
