Müller Sándor
Müller Sándor (Arad, 1903. okt. 12. – Bp., 1966. jan. 21.): kémikus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1946 és ismét 1949), Kossuth-díjas (1953). A bp.-i egy: en tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1925-ben. A Műegy.-en Zemplén Géza hallgatója, utóbb munkatársa volt. Egy évig Berlin-Dahlemben Hess tanár mellett dolgozott. Hazatérve a Tihanyi Biológiai Intézet vegyésze lett, hol tíz éven át működött, de időközben több tanulmányutat tett külföldön. 1936-tól a Chinoin gyár kutatóvegyésze Bp.-en. 1938- tól a bp.-i tudományegy. szerves kémiai intézetének adjunktusa, 1940-ben egy.-i magántanár, 1943-ban egy.-i ny. rk. tanár, s 1948-ig egyben a Krayer-lakkgyár műszaki vezetője. 1954-től az ELTE-n az elméleti szerves kémia tanára, 1957-től a veszprémi vegyipari egy. tanára volt. 1965-től az MTA Sztereokémiai Kutatócsoportját vezette. Kutató tevékenységének első szakaszában a szénhidrátok szerkezetének és szintézisének kérdéseivel foglalkozott. Utóbb a dimerizáció és a dimerek vizsgálata terén ért el jelentős eredményeket. – F. m. Über Alyzaringlykoside und Alyzarinbioside (Zemplén Gézával, Berichte der Deutschen Chemischen Gesellschaft, 1929); Über das Anhydro-ß-methylhexosid aus Triacetyl-4- toluol-sulfonyl-ß-methylglucosid (Berichte der Deutschen Chemischen Gesellschaft, 1934); Über die Dimerisation des Isoeugenol-methyläthers (Harzphenole I) (M. Raltschewa és Papp M.-al, Berichte der Deutschen Chemischen Gesellschaft, 1942). – Irod. Bruckner Győző: M. S. (Magy. Tud. 1966. 5. sz.); L. Vargha: Alexander M. (Acta Chimica Sci. Hung. 1966.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
