Mocsár Gábor
Mocsár Gábor (Gut, 1921. febr. 24. – Debrecen, 1988. dec. 3.): író, újságíró, József Attila-díjas (1968). Apja a nyírmártonfalvai határral szomszédos Guton volt erdőőr, később Büdöskúton csősz. ~ itt gyerekeskedett, majd a hármashegyi áll. elemi népisk.-ban végzett négy elemi osztályt. A polgári isk.-t a Debreceni Református Kollégiumban végezte. Fémipari szakisk.-ban kitanulta a géplakatos szakmát. Diósgyőrben, Pesten, Debrecenben dolgozott, műszaki gyakornok volt. A II. világháborúban katona, a SZU-ban hadifogoly. Hazatérése után a debreceni villanygyár díjbeszedője, majd műszaki tervező. Csatlakozott a kommunista párthoz. Írói pályája újságcikkekkel, riportokkal kezdődött. Debrecenben a Néplapnál (1949-1950) munkatárs, a Győr-Sopron Megyei Hírlap főszerk.-je (1950-1954)~ a Szabad Nép szerkesztőbizottsági tagja (1954-1956). 1957-1961-ben ismét Debrecenben újságíró. Amikor a kritikai hang is helyet kapott írásaiban, eltávolították a politikai sajtóból. Az Alföld c. irodalmi és művészeti folyóirat felelős szerk.-je 1962-től leváltásáig (1964. jan.). Szegedre költözött, részt vett a Tiszatáj és a Tiszatáj-Magvető szerkesztésében 1986-ig. Szerk. a Tiszatáj antológiát. 1956-tól elismert író, regényíró. A népiesek hagyományát folytatta elbeszéléseiben, regényeiben. Életművében nemcsak szépírói, hanem szociográfiai, tényfeltáró módszerrel dolgozott. Műveiben a történelmi és társadalmi változásokat írta meg drámai, publicisztikai-szociográfiai és humoros-szatirikus változatban. Indítványozta a Magyarország felfedezése c. sorozat fölélesztését és újjászervezését. Ebben a sorozatban jelent meg Égő arany c. riportkönyve (1970). 1987-ben visszaköltözött Debrecenbe. Önéletrajzát írta: Eleitől fogva (Bp., 1986); Minden időben (posztumusz, Bp., 1989). – F. m. Egy párttitkár feljegyzései (riportr., Bp., 1956); Forró napok (r., Bp., 1956); Szellem és századok (tanulmányok, Bp., 1961); Tanyavilág – bomló világ (szociográfia, Taar Ferenccel, Bp., 1964); Nálunk vidéken (szociográfia, Bp., 1967); Fecskék és miatyánk (elb., Szeged, 1967); Kerek egymillió (kisr.-ek, Bp., 1967); Fekete csónak (r., Bp., 1968); Gyémántper (r., Bp., 1972); Sziklából víz (elb., Bp., 1975); Suli-bógni (kisr., Bp., 1979); A város és a fejedelem (r., Bp., 1980); Délibábjaim városa (szociográfia, Bp., 1981); Részletek egy közép-európai életrajzból (vál. elb., Bp., 1982); Faházikók (r., Bp., 1987). – Irod. M. G.: Pályám emlékezete (Új Írás, 1976. 12. sz.); Havasi Zoltán: M. G. Portrévázlat (Tiszatáj, 1971. 3. sz.); Szalay Károly: M. G., a szatirikus (Forrás, 1972. 5. sz.); Székelyhidi Ágoston: Töredék M. G. prózaíróról és hajdani főszerkesztőről (Hajdú-Bihari Napló, 1977. júl. 17.); Sz. Simon István: Írók a Tisza táján (interjú, Délmagyarország, 1977. aug. 14.); Bata Imre: M. G. hatvanéves (Tiszatáj, 1981. 2. sz.); Kiss Tamás: M. G. regényeiről (K. T.: A főnix szárnya alatt, Bp., 1985.); Berkes Erzsébet: Meghalt M. G. (Magy. Nemzet, 1988. dec. 6.); Ördögh Szilveszter: Egy közép-európai életrajz (Élet és Irod., 1988. 51. sz.); Majoros Tibor: Gábor galambjai. M. G. 1921-1988 (Tiszatáj, 1989. 1. sz.); Fekete Gyula: Búcsú M. G.-tól (Napjaink, 1989. 2. sz.); Székelyhidi Ágoston: M. G. (Alföld, 1989. 2. sz.); Ördögh Szilveszter: M. G. (Népszabadság, 1991. 46. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
