Mika József (Bp., 1897. júl. 30. – Bp., 1975. márc. 29.): kémikus, vaskohómérnök, egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora (1952), Kossuth- díjas (1963). Oklevelet a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főisk.-n szerzett (1923). 1923-ban a Magy. Áll. Vas-, Acél- és Gépgyárak Rt. (MÁVAG) diósgyőri vasgyárában a kémiai laboratórium vezetője. 1924-től a soproni főisk. bányavegytani (később elemző vegytani és fizikai kémiai) tanszékén tanársegéd. 1927-től 1950-ig adjunktus és laboratóriumvezető intézeti tanár. 1952-től 1960-ig, nyugdíjazásáig a miskoci Nehézipari Műszaki Egy. III. sz. kémiai tanszékén tanszékvezető egy.-i tanár, majd a Vasipari Kutató Intézet tudományos tanácsadója. Fő kutatási területe az analitikai kémia, a kohászati analízis, a mikrokémia. Új módszert dolgozott ki a fémkomponensek meghatározására. Ezenkívül emissziós színképelemzéssel is foglalkozott. – F. m. Die exakten Methoden der Mikromassanalyse (Stuttgart, 1939); Die Methode der Mikromassanalyse (Bp., 1955); Kohászati elemzések (Bp., 1959); Metallurgische Analysen (Bp., 1964); Emissziós színképelemzés (I–II., Török Tiborral, Bp., 1968–74); Analytical Emission Spectroscopy Fundamentals (Török Tiborral, Bp., 1973); Emission spectrochemical analysis (Török Tiborral, Gegus Ernővel, Bristol–Bp., 1978).