Mihály László
Mihály László (Székelyudvarhely, 1902. dec. 29. – Bp., 1977. júl. 5.): költő, újságíró. 1923-ban a Tizenegyek antológia egyik munkatársa. 1926-tól Bp.-en élt. 1930-ban szerzett m.-történelem szakos tanári diplomát a Pázmány Péter Tudományegy.-en. Újságíróként működött a Központi Sajtóvállalat lapjainál. 1941-től olaszországi tudósító volt. Az olasz politikusok és vezető publicisták közül sokakat megnyert a trianoni békediktátum igazságtalanságának felismerésére. 1945-1949-ig a Főv. Szabó Ervin Könyvtár munkatársa. Elbocsátása után segédmunkásként dolgozott nyugdíjazásáig. 1962-től haláláig az Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztőségében dolgozott. 1945 után nem publikált. – F. m. Áldozat a jövőért (színmű, Székelyudvarhely, 1920); Hóvirágok (versek, Kolozsvár, 1923); Hazavágyom! (versek, Bp., 1926); Új harcos székely nép (színmű, Bp., 1927); A végtelen fölé (Bp., 1928); Költő, ne félj! ! (versek, Bp., 1936); Tengeri tündér (r., Bp., 1938); Buda alá! (versek, Bp., 1938); Presente! 1920-1940 (publicisztikai írások Bp., 1941). Költészetéről Abszeghy Zsolt, Rédey Tivadar, Rónay György, Radnóti Miklós írt kritikát.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
