Méri István
Méri István (Abony, 1911. szept. 1. – Bp., 1976. dec. 13.): régész. Paraszti sorból származott. A bp.-i Iparművészeti Isk. szobrásznövendéke. 1932-től a MNM-ban restaurátor. 1934-től ásatásokon is részt vett, ahol kitűnő megfigyelő- és rajzkészségét hasznosította. Vendéghallgatóként bejárt a bp.-i tudományegy.-re. A kolozsvári Erdélyi Tudományos Intézet segédtisztje (1942), négy félévet végzett el a kolozsvári tudományegy.-en (1942–44). Érdeklődése Erdélyben a m. középkori régészet felé fordult. Több ásatáson vett részt Kolozsvárott és a Borsavölgyben, ezeket részben ő maga szervezte és vezette. Visszakerült a MNM-ba (1944), majd a Teleki Pál Tudományos Intézetben (utóbb K-Európai Tudományos Intézet, Néptudományi Intézet) dolgozott. Elkészítette a Népkutatás Kézikönyve részére A magyar nép régészeti emlékeinek kutatása c. fejezetet (1948). Közben a bp.-i tudományegy.-en befejezte tanulmányait, a szegedi tudományegy.-en doktorált (1948). 1949-től ismét a MNM munkatársa, a Középkori Osztály vezetője (1958–63). A m. középkori falukutatás egyik úttörője volt. Nagyobb általa vezetett ásatások: Móric elpusztult falu Túrkeve határában, Rázom elpusztult falu Tiszalök határában, Kardoskút, Kesztölc-Klastrompuszta, Nagykanizsa vára, Gyula vára, Esztergom–palota. Ásatásai és múzeumi belső munkái közben (pl. kiállításrendezés) gyakorlatvezetőként az ELTE régészhallgatóinak képzésében is részt vett. – F. m. Beszámoló a Tiszalök-rázompusztai és a Túrkeve-mórici ásatások eredményéről (Archaeol. Ért., I., 1952, II., 1954); Árpád-kori népi építkezésünk feltárt emlékei Orosháza határában (Bp., 1964). – Irod. László Gyula: M. I. (Archaeol. Ért., 1977); László Gyula: A magyar falu régészéről (M. I., Népszava, 1977. 72. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
