Mária Terézia
Mária Terézia (Bécs, 1717, máj. 13. – Bécs, 1780. nov. 29.): Magyarország és Csehország királynője és Ausztria főhercegnője (1740-től), német-római császárné (1745-től). III. Károly leánya. Apja az osztrák tartományokban, Cseho.-ban és Mo.-on (1723) is elismertette örökösödési jogát. 1736. febr. 12-én Lotharingiai Ferenccel kötött házasságából 16 gyermeke született. Trónra lépése után (1740. okt.) a bajor választó, II. Frigyes porosz kir., Franciao. és Spanyolo. nem ismerte el a nőági öröklést, a porosz hadsereg betört Sziléziába, a bajorok francia segítséggel Cseho.-ba és Felső-Ausztriába, a nápolyi és spanyol hadak pedig az itáliai osztrák birtokokat támadták meg. ~ a m. rendektől várva segítséget 1741. jún. 25-én Pozsonyban megkoronáztatta magát, majd szept. 11-én elérte, hogy a m. ogy.-en kimondják a nemesi felkelést. Az osztrák örökösödési háború (1740 – 48) folyamán meg tudta védeni tartományait és csak az 1742 végén Poroszo.-gal kötött békében kényszerült arra, hogy Poroszo. javára Sziléziáról lemondjon. 1745-ben férjét német-római császárrá választották. A háború befejezése után megkezdett állami centralizálás, az adók emelése és a hadsereg fejlesztése alapján 1756-ban Poroszo. ellen Szilézia visszaszerzése végett újabb háborút indított, a hétéves háború végén azonban minden területi nyereség nélkül volt kénytelen megkötni a hubertusburgi békét (1763). Férje halála után, 1765-ben fia, József társuralkodó (Mitregent) és német-római császár is lett, akinek a felvilágosodott abszolutizmus szellemében sürgetett reformtörekvéseivel ~ sok vonatkozásban szembeszegült. 1772-ben, Lengyelo. felosztásakor bekebelezte birodalmába Galíciát, majd 1774-ben megszerezte a töröktől Bukovinát. A bajor örökösödési háborúban (1778 – 79) nem sikerült területi gyarapodást elérnie. Az államhatalom centralizálása során megvonta az osztrák és cseh rendek kiváltságainak java részét; az 1760-ban általa felállított legfőbb közigazgatási szervből, az államtanácsból teljesen kihagyta a magyarokat. A m. rendek előjogainak megnyirbálására, az adó emelésére és a jobbágyi terhek valamelyes könnyítésére, valamint a nemesi felkelés korszerűsítésére irányuló törekvései az 1764 – 65-i ogy.-en a rendek heves ellenállásán meghiúsultak. A háborúit messzemenően támogató m. rendek előjogaihoz ezután nem nyúlt, sőt különféle lényegtelen, külsőségekre irányuló kedvezések révén igyekezett őket szorosan magához kapcsolni. Megalapította a bécsi m. nemesi testőrséget, a katonai Mária Terézia-rendet, a Szt. István-rendet, bőkezűen osztogatta a főnemesi címeket, felépítette a budai kir. palotát. Az úrbériség rendezésére irányuló rendeleteit a nemesi tiltakozás ellenére 1767-től életbe léptette, amelyekkel nagyjából a fennálló helyzetet rögzítve bizonyos korlátok közé szorította a jobbágyok kizsákmányolását és gátat vetett a nemesi földrablásnak. A számára sikertelen ogy. után teljesen mellőzte a törvényhozási szerveket és 15 évig rendeletekkel kormányzott. Gazdaságpolitikáját, amelynek révén az osztrák tartományok ipari fejlődését igyekezett támogatni, a Mo. számára hátrányos vámrendszer, a m. iparfejlődést korlátozó és a mezőgazdasági kivitelt Ausztriába terelő intézkedések jellemzik. Uralkodása második felében hozott néhány intézkedése a felvilágosult abszolutizmus térhódítását jelezte. 1775-ben szabályozta a szegényügyet, a szegényházak, dologházak és árvaházak felállításával a munkanélküliek ipari munkára kényszerítését tűzte ki célul. Megteremtette az egészségügyi igazgatás alapjait, elrendelte, hogy minden megyében és városban diplomás orvos és járásonként vizsgázott bába működjék; megszüntette a kínvallatást. Vallási kérdésekben csak igen csekély mértékben engedett a felvilágosodás követelményének, a protestánsok közigazgatási elnyomását mégis némiképpen korlátozta, fokozottan érvényesítette a kat. egyházzal szemben az állami jogokat és 1773-ban hozzájárult a jezsuita rend feloszlatásához. A nevelésügy terén általa tett lépéseket 1777-ben a Ratio Educationis kiadása tetőzte be. A tanügy felső irányítását az egyház kezéből elvéve állami feladattá tette, bizonyos mértékben korszerűsítette az oktatás anyagát, érintetlenül hagyva ugyanakkor a nevelés vallásos és fokozva az állam szempontjából tekintett hasznosság szellemét. – Irod. Marczali Henrik: M. T. (Magy. Tört. Életr. 18. sz. Bp., 1891); Eckhart Ferenc: A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon M. T. korában (Bp., 1922); Wellmann Imre: A jóságos királynő, M. T. (Élet és Tud. 1961). – Szi. Szomory Dezső: A nagyasszony (színmű, Bp., 1910); Németh Andor: M. T. (r., Bp., 1938).; Faludi Ferenc: Mária Terézia királyné asszonyunkhoz (vers).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
