Mailáth György
Mailáth György (Pozsony, 1818. dec. 7. – Bp., 1883. márc. 29.): nagybirtokos, főkancellár, országbíró, az MTA tagja (ig. 1863; t. 1880). ~ György (1786 – 1861) fia. Az abszolutizmus kori ókonzervatív irányzat egyik vezéralakja. 1839 – 1840-ben Baranya vm. ogy.-i követe, majd első alispánja. 1843 – 1844-ben ismét követ, az ogy. után pedig Baranya adminisztrátorává, 1847-ben főispánjává nevezték ki. Az 1847 – 1848-as ogy.-en a Konzervatív Párt egyik vezetője, a márciusi forradalom után visszavonult a politikai élettől. Az abszolutizmus alatt egy ideig hivatalt nem vállalt, de az udvarral megegyezést kereső ókonzervatív irányzatban fontos szerepet vitt. A Dessewffy Emil, Apponyi György, ~ által vezetett csoportnak nagy része volt a birodalmi centralizációtól eltávolodó, a föderalizmus irányába mutató 1860. okt. 20-i ún. Októberi Diploma létrejöttében. A diploma kibocsátása után tárnokmester, a Helytartótanács elnöke. 1861-ben tagja a bécsi megerősített birodalmi tanácsnak és másodelnöke a m. főrendiháznak. Az ogy. föloszlatása után lemondott állásáról, majd okt. végén visszavonult a közélettől. 1865- től azonban mint főkancellár közreműködött a kiegyezés előfeltételeinek megteremtésében. 1867-től haláláig a főrendiház elnöke, 1869- től a Kúria semmítőszéki osztályának elnöke, 1882-től a Kúria elnöke. Ő viselte utoljára egy személyben a főrendiház és a legfelsőbb bíróság elnökségét. Rablógyilkosság áldozata lett. – Irod. Szécsen Antal: M. Gy. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1884); Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján (Bp., 1967).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
