Kurcz Ágnes
Kurcz Ágnes (Bp., 1937. júl. 2. – Bp., 1976. szept. 15.): irodalomtörténész, műfordító, az irodalomtudományok kandidátusa (1976). A bp.-i ELTE-en szerzett tanári diplomát m.-latin szakon 1961-ben. 1961–64-ben bp.-i középisk.-kban tanított, 1967–71-ben a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat alkalmazottja, 1973-tól az OSZK munkatársa volt, ezután az MTA Középkori Munkabizottságának tudományos kutatója. Devecseri Gábor köréhez tartozott, néhány kitűnő latin fordítása jelent meg. A Világirodalmi Lexikon közép- és újlatin anyagának főmunkatársa volt; közreműködött a teljes m. Horatius-kötet fordításában. Elsősorban az Anjou-kori irodalom köréből való publikációi keltettek figyelmet. Ebből a tárgykörből írta kandidátusi értekezését. – M. Anjou-kori történetíróink kérdéséhez (Küküllei János) (klny., Bp., 1964); István király emlékezete… (ford., Bp., 1973); Erkölcsi levelek (Seneca művének ford., utószó és jegyzetek, Pozsony – Bp., 1975); Baranyai Decsi János Sallustius fordítása (melléklet Baranyai Decsi János: Az Caius Crispus Salustiusnac két historiaia…-hoz, Bp., 1979). – Irod. V. Kovács Sándor: K. Á. (Irod. tört. Közl., 1976. 4. sz.); Zsadányi Oszkár: K. Á. (Új Ember, 1976. 39. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
