Kovács Vilmos
Kovács Vilmos (Gát, 1927. jún. 5. – Bp., 1977. nov. 13.): költő, író. Apja kőműves volt. Elvégezte a munkácsi kereskedelmi ak.-t, utána magántisztviselő. Az ötvenes évek második felétől a Kárpátontúli Területi Könyvkiadó m. osztályának volt szerk.-je, majd vezető szerk.-je Ungvárott. 1954 táján kapcsolódott be a kárpát-ukrajnai m. irodalmi életbe. Versesköteteinek sorát Vallani kell (Ungvár, 1957) c. gyűjteménye nyitotta meg. Költészetét a történeti tudatosság, a kifejezés tisztasága jellemzi. Verseinek reprezentatív válogatása orosz nyelven is megjelent (Veszennyaja burja, Moszkva, 1963). Holnap is élünk (Ungvár, 1965) c. regénye a személyi kultusz okozta torzulásokat ábrázolva a közéleti tisztaság, a harmonikus élet megteremtését sürgette. Verseskötetei: Tavaszi viharok (Ungvár, 1959); Lázas a Föld (Ungvár, 1962); Csillagfénynél (Ungvár, 1968). – Irod. Sándor László: Új költő bemutatkozása (Kárpátok Almanach, 1958); E. Fehér Pál: Holnap is élünk (Élet és Irod., 1965. 40. sz.); Tamás Menyhért: Gyorsfénykép K. V.-ról (Népszava, 1969. júl. 29.); Skrobinec: V. K. (Literaturna Ukrajina, 1977. jún. 10.); Sándor László: K. V. halálára (Élet és Irod., 1977. 47. sz.); Takács Imre: K. V. búcsúztatása (Kortárs, 1978. 2. sz.); Pál György: K. V. (Szabolcs-Szatmári Szle, 1978. 1. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
