Kőhalmi Béla
Kőhalmi Béla (Bp., 1884. okt. 11. – Bp., 1970. jan. 10.): könyvtártudományi szakíró, egyetemi tanár az irodalomtudományok kandidátusa (1952) Kossuth-díjas (1956). A József Fiúárvaházban nevelkedett. A bp.-i egy. jogi karán tanult. 1910-ben könyvtárosi szakvizsgát tett. Részt vett a Galilei Kör és a Társadalomtudományi Társ. munkájában. Szépírónak készült, novelláit a Magyarország és a Magyar Hírlap közölte. Később közgazdaságtannal kezdett foglalkozni, Diner-Dénes József marxista szemináriumának a hallgatója. 1906-tól a Budapesti Napló akkor megindult Szabadgondolat c. mellékletébe a fennálló rendet élesen bíráló cikkeket írt. Tagja lett a Huszadik Század társaságnak; és baráti viszonyba került Jászi Oszkárral és Szabó Ervinnel. Szabó 1909-ben könyvtárában rábízta az új betűrendes és szakkatalógus munkáinak irányítását. Szerk. a Könyvtári Szemle c. folyóiratot (1913–19). Korszerű gondolatokat vetett fel a könyvtárak együttműködésére, futószalagszerű üzemeltetésére. 1914–18-ban Pikler Blankával együtt szerk. a Magyar Könyvészet c. kiadványt. A Nyugat 87 írójával interjúsorozatot készített kedves olvasmányaikról, majd ugyanezt megismételte két évtizeddel később. Ennek alapján készült a Könyvek könyve (Bp., 1918) és az Új könyvek könyve (Bp., 1937) c. műve. A Tanácsköztársaság idején Dienes László mellett h. könyvtári megbízott, s így alkalma nyílt könyvtárpolitikai elgondolásainak megvalósítására. Erről tanúskodik a Könyvtári Tanács, az Orsz. Bibliográfiai Intézet létesítése és a Tanácsköztársaság könyvtárügye c. kiadvány megindítása. A proletárdiktatúra bukása után állásától megfosztották, négy hétig fogva tartották, „bűnperének” tárgyalását 1920 márc.-ára tűzték ki. A börtönbüntetés elől Bécsbe emigrált, ott a Bécsi Magyar Kiadó lektora, a Panoráma c. képeslap h. szerk.-je, a Bécsi Magy. Újság és a Die Bühne munkatársa volt. 1934-től Mo.-on élt, eleinte rendőri felügyelet alatt. 1935-től a Révai Lexikon szerk.-ségében dolgozott. 1944-ig szerk. a Rádióújságot, tanulmányokat írt a Századunkba. 1945 után a Szabad Nép munkatársa, a Fővárosi Könyvtár h. ig.-ja. Révay Józseffel együtt szerk. a Hungária irodalmi lexikont (Bp., 1947). 1949 végétől az Orsz. Könyvtári Központ munkatársaként több millió könyvet megmentett a pusztulástól. Az OSZK Módszertani Osztályának szaktanácsadója lett és szerk. a Könyvtártudományi Szemlét, a Könyvtártudományi Beszámolót és a Szovjetunió és a Népi Demokráciák Könyvtárügyét. 1949-től meghívott előadó, 1956-tól 1960-ig, nyugdíjazásáig a bp.-i ELTE Könyvtártudományi Tanszék egy.-i tanára. 1958-tól haláláig a Magyar Könyvszemle szerk.-je. A tudományos tájékoztatás fejlődése hazánkban 1945–1965 (Bp., 1967) c. művét az MTA díjával tüntették ki. Kezdettől fogva részt vett az Orsz. Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács munkájában. Az ő kezdeményezése volt az ősnyomtatványok és a régi m. könyvek új katalógusának a kiadása. – M. Nincs nemzeti bibliográfiánk (Bp., 1914); Községi könyvtárpolitika (Bp., 1947); Könyvtártudományunk feladatai (Bp., 1955); A Magyar Tanácsköztársaság könyvtárügye (Bp., 1959). – Irod. Vértesy Miklós: Beszélgetés a nyolcvan éves K. B.-val (Könyvtáros, 1964. 12. sz.); Mátrai László: K. B. (Magy. Könyvszle, 1964. 4. sz.); Bereczky László: Beszélgetés a 85 éves K. B.-vel (Könyvtáros, 1969. 10. sz.); Dezsényi Béla: K. B. (Magy. Könyvszle, 1969. 4. sz.); Csűry István: K. B. (Könyvtáros, 1970. 3. sz.); Mátrai László: K. B. (Magy. Könyvszle, 1970. 1–2. sz.); Kiss István: K. B. (Irodalomtört., 1970. 3. sz.); Páldy Róbert: K. B. (Élet és Irod., 1970. 3. sz.); Remete László: K. B. (Könyvtáros, 1975. 1. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
