Kenessey Jenő
Kenessey Jenő (Bp., 1905. szept. 23. – Bp., 1976. aug. 19.): zeneszerző, karmester, Kossuth-díjas (1953), érdemes művész (1952). A Nemzeti Zenedében Lajtha Lászlónál komponálni, Sugár Viktornál orgonálni tanult, közben jogi tanulmányokat is folytatott. 1928-ban, miután rövid ideig a Zeneak.-n tanult, állami ösztöndíjjal Milánóban és Rómában, a következő évben Bayreuthban és Salzburgban járt. 1929-től korrepetitor egykori tanárai Fleischer Antal és Unger Ernő mellett, majd 1932–1965 között a bp.-i Operaház karmestere. Elsősorban baletteket vezényelt. A harmincas években számos új m. művet mutatott be koncertkarmesterként. 1949-től a Ganz Mávag–Vasas Szakszervezet amatőrzenekarát is vezette és magas színvonalú együttessé nevelte. Hubay Jenő hegedűre és zongorára írott Csárdajeleneteiből számosat hangszerelt, ezek Hubay műveként azonos címmel balettkoreográfiával 1936-ban, majd nagyobb arányú átdolgozásai és egyéni kiegészítései alapján az ő műveként Keszkenő címmel 1951-ben új szöveggel került az Operaházban bemutatásra. 1934-ben Krúdy Gyula novellájára írt egyfelvonásos operája (Az arany meg az asszony) 1945 után is több ízben került felújításra és a Zeneműkiadó 1961-ben megjelentette. Kiemelkedő színpadi műve volt még: Montmartre (táncjáték, 1931); Csizmás Jankó (táncjáték és szvit, 1937), Majális (táncjáték és szvit, 1948); a színpadi műveken kívül zenekari műveket: Falusi képek (szvit, 1934), Divertimento (nagyzenekarra, 1945), Sárközi táncok (1953); kamarazeneműveket: Divertimento brácsára és hárfára (1963); szólószonátákat és dalokat is komponált. – Irod. Németh Amadé: K. J. emlékezete (Kritika, 1976. 10. sz.); Raics István: Búcsú K. J.-től (Muzsika, 1976, 11. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
