Kaufmann Dávid
Kaufmann Dávid (Kojetein, Morvao., 1852. jún. 7. – Karlsbad, 1899. júl. 6.): vallásbölcselő és történész, Teológiai tanulmányait a boroszlói rabbiszemináriumban, a bölcsészetet és nyelvészetet a lipcsei egy.-en végezte. 1877-ben az akkor megnyitott bp.-i orsz. rabbiképző intézet tanárává nevezték ki, ahol haláláig a zsidó vallásbölcseletet és történelmet oktatta. Értékes héber kéziratokból és könyvekből álló gyűjteményét családja az MTA-nak adományozta. – M. Die Theologie des Bachja Ibn Pakuda (Bécs, 1874); George Eliot und das Judenthum (Berlin, 1877); Al-Batlajusi nyomai a zsidó vallásbölcsészetben és jelképes körei héber fordításának kiadása (Bp., 1880); Az érzékek. Adalékok a középkor physiológiája és psychológiájának történetéhez (Bp., 1884); Mélanges d'archéologie juive et chrétienne (Paris, 1888); A zsidók utolsó kiűzése Bécsből és Alsó-Ausztriából (Bp., 1889); Die echten hebräischen Melodien (Trier, 1893); Die Erstürmung Ofens (Trier, 1895); Gesammelte Schriften (I–III. Frankfurt, 1908–1915). – Irod. K. D. emlékezete (Pozsony, 1900); Krauss Sámuél: Eine Biographie von D. K. (Bécs, 1902); K. D. (Zsidó Plutarchos, Bp., 1923–27.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
