Kassai József
Kassai József (Bodrogkisfalud, 1767. márc. 15. – Pécs, 1842. márc. 15.): szótáríró, nyelvtudós, az MTA l. tagja (1832). Tanulmányait a tokaji piaristáknál kezdte 1778-ban, majd Kassán Baróti Szabó Dávid tanítványa volt, valószínűleg ő tette figyelmessé a tájszavakra. 1787-től mint az egri egyházmegye kispapja Pesten teológiát tanult. Itt az ország különböző részeiből összegyűjtött ifjak között győződött meg arról, hogy a m. nyelv kiejtésében, szókincsében, szólásaiban vidékenként különbség van. Ez adott neki ösztönzést tájszavak gyűjtéséhez és lexikográfiai jegyzékek készítéséhez. 1790–94-ben Tarcalon káplán, 1794-től 1834-ig, nyugalomba vonulásáig szerencsi plébános. Utána 3 évig Almássy János noszvaji kastélyában élt, 1827-ben Szepessy Ignác püspök vette pártfogásába, s ő gondoskodott 1833-tól ~ szótárának kiadásáról, amely etimológiai szótárnak készült, de igen sok becses tájszót tartalmaz. – M. Magyar nyelvtanító könyv (Sárospatak, 1817); Származtató és gyökerésző magyar-diák szókönyv (Pest, 1833–38, öt kötet jelent meg, a hatodiknak első kiadatlan kéziratát Gáldi László tette közzé 1962-ben.) – Irod. Nagy János: K. J. l. tag emlékezete (MTA Évk. VI. 1845); Gáldi László: A magyar szótár irodalom a felvilágosodás korában és a reformkorban (Bp., 1957); Gáldi László: K. J. szláv–magyar szóegyeztetései (Nyelvtud. Közl. 1958).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
