Károlyi Mihály, gróf
Károlyi Mihály, gróf (Bp., 1875. márc. 4. – Vence, Franciao., 1955. márc. 19.): liberális, majd demokrata politikus, Magyarország köztársasági elnöke. A nagybirtokos Károlyi család leszármazottja. 1901-től a Szabadelvű Párt tagja, 1905-ben a Függetlenségi Párt ogy.-i képviselője. Rövid ideig az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) elnöke. 1910-ben pártonkívüli függetlenségi programmal szerzett mandátumot. 1912-ben a Justh Gyula vezette Függetlenségi Párthoz csatlakozott, melynek 1913-ban elnöke lett. Egyre határozottabban szembefordult az uralkodó osztályok politikai módszereivel, különösen a Tisza István-féle erőszakos irányzattal. Követelte az általános választójog bevezetését, helytelenítette a Monarchia háborús és a militarista Németo.-gal szövetséges politikáját. Már a háborús lelkesedés idején a béke mellett foglalt állást, s a háború utolsó évében határozott békeagitációt folytatott, amit összekötött a polgári demokratikus reformok követelésével. A Függetlenségi Pártból kivált balszárnyból megalakított Károlyi Párt vezetőjeként nagy népszerűséget szerzett a békére vágyó tömegek között. Az 1918. okt.-i polgári demokratikus forradalom vezető egyénisége, legnépszerűbb politikusa, a Nemzeti Tanács vezetője. A néptömegek nyomására IV. Károly kir. 1918. okt. 31-én miniszterelnökké nevezte ki (1919. jan. 11-ig töltötte be ezt a tisztséget), majd 1919. jan. 11-én köztársasági elnök lett. Megkezdte a polgári demokratikus reformok megvalósítását, a mérsékelt földreform bevezetéseként kiosztotta saját kálkápolnai birtokát. Minthogy a polgári demokratikus kereteket túllépni nem akarta és így a polgári demokratikus rendszert hatalomra segítő néptömegek jogos követeléseit nem tudta kielégíteni, s ugyanakkor kedvező békefeltételeket sem sikerült elérnie, egyre nehezebb helyzetbe jutott. Amikor a jelentős újabb területek átadását követelő Vyx-jegyzék (1919. márc. 20.) elfogadása és az ellenállás megszervezése között kellett volna döntenie, márc. 21-én lemondott és békés úton átadta a hatalmat a munkásosztálynak. 1919. júl. elején mint antantbarát politikus Ny-ra emigrált; hamarosan kiábrándult antantbarát illúzióiból. Szembefordult a Horthy-rendszer létrehozását és fenntartását segítő Ny-i hatalmakkal, számos cikkében és beszédében ostorozta a Mo.-i rendszer retrográd, népellenes politikáját. A győztes kormányzat vagyonát elkobozta, és felesége Andrássy Katinka grófnő jugoszláviai, ausztriai és cseho.-i tartózkodás után Párizsban telepedett le. Később nagy sikerű előadókörutat tett az USA-ban és meglátogatta az SZU-t is. A II. világháború éveit Angliában töltötte. – 1920-tól kezdve szorosan együttműködött a Kommunisták Magyarországi Pártjával, 1931-ben Tiétek a föld c. agitációs iratát itthon a magyar kommunisták terjesztették. Fellépett Sallai és Fürst érdekében, valamint az SZU mellett; élére állt a francian.-i, majd az angliai emigráns magyar antifasiszta szervezeteknek, nagy szerepe volt a haladó erők tömörítésében. 1946. máj.-ban hazatért, 1946-től 1949-ig Mo. párizsi követe volt. 1949-ben lemondott. Élete utolsó éveit a politikától visszavonulva Franciao.-ban töltötte. Írt egy drámát (Ravelszky). Hamvait 1962. márc.-ban hazaszállították és a Kerepesi temetőben mauzóleumban helyezték el. – M. Egy egész világ ellen (emlékiratok, München, 1922; Bécs, 1923; Bp., 1965); Faith without illusion Memoirs of M. K. (emlékiratok, London, 1956); K. M. válogatott írásai (I–II. Bp., 1964). – Irod. Hámori László: K. M. a földosztó (Bp., 1946); Dolmányos István: K. M. és a pétervári utazás (Bp., 1963); Hajdu Tibor: K. M. és az 1918–19-es forradalmak (Századok, 1963. 5. sz.); Vigh Károly: K. M. életművéről (Új Írás, 1964. 3. sz.); Varga József: K. M. útja (Kortárs, 1964. 12. sz.); Gárdos Mária: Kukoricán térdepelve (Emlékirat, Bp., 1964); Károlyi Mihályné: Emigrációban (Tiszatáj, 1965. 5. sz.). – Szi. Faludi György: K. M. (vers, Bp., 1947.); Major Ottó: Idők rostáján (r., Bp. 1955).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
