Horváth Imre
Horváth Imre (Bp., 1901. nov. 19. – Bp., 1958. febr. 2.): mérnök, külügyminiszter. Műszerészinas volt, amikor bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1916-ban egyik szervezője a telefongyári inassztrájknak. 1918-ban belépett a kommunista pártba. A Tanácsköztársaság idején előbb a politikai rendőrségen dolgozott Korvin Ottó mellett, majd a Vörös Hadsereg tagjaként részt vett a szlovenszkói hadjáratban. A Tanácsköztársaság bukása után internálták. Amikor 1920-ban kiszabadult, bekapcsolódott az illegális KMP munkájába. 1921-ben letartóztatták és tízévi fegyházra ítélték. 1922-ben fogolycsere révén az SZU-ba került, ahol elvégezte a műszaki főisk.-t és 1932-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1933-ban illegális pártmunkára hazatért, de hamarosan letartóztatták és elítélték. Tíz évig volt a szegedi Csillag börtön foglya. 1944-ben a németek Dachauba hurcolták. 1945 szept.-ében hazatért. 1946-ban Moszkvában a m. követség első titkára, majd tanácsosa. 1948-ban áthelyezték a berlini m. követségre, 1949-től 1951-ig az USA-ban teljesített külügyi szolgálatot. 1951–53 között a londoni követség vezetője. 1953-tól 1956-ig Prágában képviselte a Magyar Népköztársaságot, 1956 máj.-ában kinevezték a Kulturális Kapcsolatok Intézete elnökének, júl.-ában beválasztották a párt Központi Vezetőségébe, júl. 30-tól–1956. nov. 3.-nov. 12. közti megszakítással – haláláig külügyminiszter, 1956 nov.-ében ő vezette az első m. ENSZ-delegációt New Yorkba. Ugyancsak ő volt a vezetője 1957-ben a második m. ENSZ-delegációnak is:
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
