Hincz Gyula
Hincz Gyula (Bp., 1904. máj. 17. – Bp., 1986. jan. 26.): festő és grafikus. Kossuth- (1958) és Munkácsy-díjas (1952, 1957), érdemes művész (1964), kiváló művész (1968). 1922-1929 között a Képzőműv. Főisk.-n Rudnay Gyula és Vaszary János növendéke volt. 1926-ban Párizsban, 1929-ben Berlinben járt tanulmányúton. Az avantgárd vonzása mellett művészi érlelődésében fontos szerepet játszott Gauguin, Kernstok Károly, Galimberti Sándor és Kmetty János festészete. 1928-ban az ÚME (Új Művészek Egyesülete) tagja lett, 1929-től rendszeresen részt vett a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) kiállításain, majd hozzájuk tartozott. Első gyűjteményes kiállítását 1928-ban Berlinben rendezték meg. 1930-31-ben kilenc hónapos római ösztöndíjat kapott. Újabb műveit 1934-ben a Tamás Galériában, majd 1938- ban az Ernst Múz.-ban gyűjteményes kiállítás keretében mutatta be. 1947-48-ban rövid tanulmányúton járt Koreában, Kínában és Vietnamban. Az Iparműv. Főisk. tanáraként (1946-49), majd ig.-jaként (1958-63) a Képzőműv. Főisk.-n is tanított. Erőteljes hatású grafikákat, nagyvonalú könyvillusztrációkat, murális alkotásokat, köztük üvegmozaikot, kerámiát, gobelint is készített. Művészete állandó kísérletező kedvről, analitikus útkeresésről ad képet. A 20. századi sokféle művészeti irányzat, s olykor más kultúrák, pl. az indián művészet jellegzetes jegyeinek felhasználásával sajátosan eklektikus stílust alakított ki. A bravúros szerkesztés, a harsogó színek, a szimbólumok stilizált jelrendszere, a határozott grafikai vonalvezetés monumentális hatást, dinamikusan dekoratív képfelületet teremtenek. Ismert művei (táblaképek): Nap és kristály (1967); Arckép (1969); A stressz világa (1970). Állami megrendelésre készült a Fészek Klub gobelinje (Bp.); a Műszaki Egy. V2 épületének a műszaki tudományok szimbólumait megjelenítő 16 részes üvegmozaikja (Bp.); a Gödöllői Agrártudományi Egy. mozaikja. 1945 utáni jelentősebb kiállításai: Bp.: Dürer Terem (1964); Petőfi Irodalmi Múz. (1968); Történeti Múz. (1971); Csontváry Terem (1976); MNG (1976); Vigadó Galéria (1980). 1983-ban Vácott műveiből állandó kiállítást rendeztek. 1960-ban és 1970-ben a Velencei Biennálén mutatkozott be műveivel. Fontosabb egyéni külföldi kiállításai: Helsinki (1965); Belgrád (1967); Párizs (1968); London (1969); Oslo (1969); Bologna (1969). Könyvillusztrációs tevékenységéért 1959-ben a lipcsei Könyvművészeti Kiállítás ezüstérmét nyerte el. – Irod. Láncz Sándor: H. Gy. (Művészet, 1968. 4. sz.); Solymár István: Mai magyar rajzművészet (Bp., 1972); H. Gy.-album (Bp., 19972); Bauer Jenő: H. Gy. (Bp., 1975); Losonczi Miklós: H. Gy. festő- és grafikus művész (Jászkunság, 1984. 4. sz.); Bakonyvári Ágnes: H. Gy. állandó gyűjtemények (Művészet, 1984. 9. sz.); Kass János: H. Gy. (Kritika, 1986. 4. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
