Harangozó Gyula
Harangozó Gyula (Bp., 1908. ápr. 19. – Bp., 1974. okt. 30.): magántáncos, koreográfus, balettmester, balett- igazgató, Kossuth-díjas (1956), a magyar balettművészet egyik legjelentősebb táncos és koreográfus egyénisége. Felesége Hamala Irén balettáncosnő. Diák korában statisztaként került az Operaházhoz. Az 1928–29-es évadtól magántáncos 1936-ig, majd minden repertoáron levő darabban szerepelt, így alkalma nyílt a különböző stílusok és alkotói módszerek tanulmányozására. Első koreográfiáját 1935-ben készítette Az ember tragédiája szegedi szabadtéri bemutatójához. Az Operaházban 1936-ban mutatták be önálló koreográfiáját, a Csárdajelenetet (zene: Hubay J.), amely sikeres kísérlet volt a nemzeti balett kialakítására. 1937-ben balettmesterré nevezték ki, később Nádasi Ferenccel együtt dolgozott. 1937-ben tanulmányutat tett Londonban. Hazatérése után időleges alkotói visszavonulásáig (1942–44) számos egyfelvonásos művet koreografált: Poloveci táncok (Borogyin, 1938); Francia saláta (Milhaud, 1938); Rómeo és Júlia (Csajkovszkij, 1939); A fából faragott királyfi (Bartók B., 1939); A csodálatos mandarin (Bartók B.), mely csak a főpróbáig jutott el (1941) és A korsó (Casella, 1941). Külföldi meghívásokat is kapott, egy-egy művét Firenzében, Milánóban és Berlinben is színre vitték. A csodálatos mandarin koreográfusa volt (Operaház, 1945. dec.). 1948–49-ben alkotta meg a Furfangos diákokat (Farkas F.), 1951-ben A keszkenő (Kenessey J.) c. háromfelvonásos táncjátékát, melyet 1955-ben Kolozsvárott, Pozsonyban és Szaratovban is bemutattak. Művészi fejlődésének jelentős állomása 1953-ban Delibes Coppéliája, és 1956-ban A csodálatos mandarin korszerű táncos újrafogalmazása. Még egy önálló új alkotással jelentkezett: Lúdas Matyi (Szabó F., 1960). Később néhány korábbi művét újította fel, ill. dolgozta át. Önálló baletteken kívül operabetéteket is alkotott (Kodály Z.: Háry János; Erkel F.: Bánk bán és Kadosa P.: Huszti kaland). Banovich Tamás Az életbe táncoltatott lány c. egész estét betöltő táncfilmjének egyik koreográfusa. A Magy. Televízió filmre vette egy-egy alkotását (Térzene, Furfangos diákok, Coppélia), s portréfilmet is készített róla (1966). A Pécsi Balett 1970-ben irányításával újította fel két művét (Csárdajelenet és Poloveci táncok). 1950-58 között az operai balett-társulat ig.-ja. Az ötvenes években a Magy. Táncművészek Szövetségének elnöke volt. – F. sz. Coppélius (Cieplinski: Coppélia); Bécsi úrfi (Brada E.: Pesti karnevál); Lócsiszár (Hubay J.: Csárdajelenet); Mecénás (Strauss: Térzene); Fából faragott királyfi (Bartók B.-Balázs B.); A csodálatos mandarin címszerepe, és Öreg gavallér (Bartók B.–Lengyel M.); Stréber Józsi (Farkas F.: Furfangos diákok). – Irod. Eck Imre: H. Gy. hatvanéves (Muzsika, 1968. 4. sz.); Körtvélyes Géza: A modern táncművészet útján (Bp., 1970); Gelencsér Ágnes: H. Gy. öröksége (Magy. Nemzet, 1978. 91. sz.); Ruffy Péter: Lábujjhegyen (Világaim, Bp., 1979).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
