Gábor Aurél

Full text search

Gábor Aurél (Sopron, 1923. aug. 10.Ács, 1976. márc. 8.): belgyógyász, az orvostudományok kandidátusa (1966). A debreceni tudományegy.-en oklevelet (1948), 1948–51-ben a Koltói Anna Kórház belgyógyászati osztályán (később III. sz. Belgyógyászati Klinika) szakképesítést szerzett. 1951–55-ben Dunaújváros kórházában és rendelőintézetében tevékenykedett, 1954-től mentőorvosi szolgálatot is teljesített. A dunaújvárosi rendelőintézet falát díszítő reliefen róla mintázták az orvos modelljét. 1955–1976 között Bp.-en az Orsz. Mentőszolgálat keretében dolgozott: 1956–1968 között a Mentőkórház belosztályán és a rohamkocsin, 1968-tól 1976-ig tudományos főmunkatársként az Orsz. Mentőszolgálat Főigazgatóságán. Számos külföldi tanulmányúton vett részt. 1976-ban egy pozsonyi kongresszusról hazatérőben autóbalesett áldozata lett. A sürgősségi betegellátás tudományos megalapozása, az oxyológia fogalmának megalkotása (s maga az elnevezés is) a nevéhez fűződik. Továbbképzéseken, majd az egy.-en is oktatta az oxyológiai fogalmakat. Részt vett abban a mozgalomban, amely a középkáderekből való mentőtisztképzést az Egészségügyi Főisk.-n felsőfokú szinten megszervezte. Munkásságát a dán mentésüggyel foglalkozó szervezet Falck-aranyérmével (1975) ismerte el. – M. Adatok a myokardiuminfarctus korai diagnosisának és therapiájának néhány kérdéséhez (sürgősségi szemlélet) (kandidátusi értekezés, 1966); Életveszélyes állapotok körzeti orvosi ellátása (Beneze Bélával, Bp., 1970). – Irod. Frey Rudolf: G. A. (Der Anaesthesist, 1976).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT