Ferenczy Károly
Ferenczy Károly (Bécs, 1862. febr. 8. – Bp., 1917. márc. 18.): festő, az impresszionizmus legnagyobb magyar mestere, ~ Noémi, Béni és Valér apja. Jogi, mezőgazdasági tanulmányait félbehagyva 1884-től festészetet tanult Rómában és Münchenben, majd két évig a párizsi Julian Ak. növendéke volt. Robert-Fleury és Bouguereau voltak tanára, de mint m. tanulótársai: Csók István, Iványi-Grünwald Béla, ő is Bastien-Lepage-t tartotta eszményképének. Ezt tükrözi Párizsban készült első műve, Kallós Ede arcképe és 1889–92 között Szentendrén készült alkotásai (Válás, Leányok virágot gondoznak stb.). 1893-ban Münchenben megismerkedett Hollósy Simonnal és szabadisk.-jának idegen és m. tagjaival. Fejlődésére ez időben Herterich hatott igen erősen (Madárdal, Orfeusz stb.). 1896-ban csatlakozott a Nagybányára vonult festőcsoporthoz (Hollósy Simon, Réti István, Thorma János, Csók István, Iványi-Grünwald Béla és mások), és ott hosszú időre le is telepedett. Stílusa ettől kezdve egyenletes ütemben fejlődött sajátosan egyénivé, amely ugyanakkor a nagybányai irányzatot is képviselte (Hegyi beszéd két változata, 1896–97; Három királyok, 1898; Esti hangulat lovakkal, Hazatérő favágók, 1899; Józsefet eladják testvérei, 1900 stb.). 1900-tól a napfény festése kötötte le érdeklődését, és egyidejűleg az emberalak és arc kifejezése vált lényegessé számára (Gesztenyefák, 1900; Nyári reggel, Márciusi est, Nyár, 1902; Festőnő, 1923; Templom, Október, 1903; Napos délelőtt, 1905; Gyermekek ponnykon, 1905; Nyári nap, 1906 stb.). Oldott és árnyalt festése lassan nagy foltokká alakulva erős körvonallal, a dekorativitás ízeit keverte néhány kísérletébe (Archaeológia, Levétel a Keresztről stb.). 1906-ban a Képzőművészeti Főisk.-án az alakrajz és festés tanára. Bp.-re költözött s addig szinte kizárólagosan szabadtéri gyakorlatát műtermi piktúrával cserélte fel. Életműve több szakaszra tagozódik. A kezdeti korszakára a müncheni leíró ábrázolás volt a jellemző. A nagybányai szakaszban a plein air sajátos m. válfaját teremtette meg. Késői korszakában a posztimpresszionizmus formaproblémái vonzották (Akt zöld háttérrel, 1911; Akt vörös háttérrel, 1913; Pieta, 1913; Alvó cigányleány, 1915 stb.). A 20. sz.-i m. festészet egyik legjelentősebb képviselője, a nagybányai művésztelep egyik iránymutató egyénisége volt. Nagy hatással volt a m. festészet további alakulására. Emlékkiállítását Petrovics Elek rendezte 1922-ben. Fő művei az MNG-be kerültek. – Irod. Ferenczy Valér: F. K. (Bp., 1934); Petrovics Elek: F. K. (Bp., 1943); Genthon István: F. K. (Bp., 1963.); Bernáth Aurél: Ferenczy Károly (B. A.: A múzsa körül, Bp., 1962.); Bernáth Aurél: A múzsa körül (Bp., 1962).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
