Ferenczi Sándor
Ferenczi Sándor (Zalatna, 1884. okt. 1. – SZU, 1945, jún. ? ): régész. A szászvárosi Kun Kollégium elvégzése után 1912-ben a Ferenc József Tudományegy.-en megkezdett felsőfokú tanulmányait az I. világháború miatt csak 1920-ban fejezte be. Latin-történelem szakos tanári oklevelet szerzett a kolozsvári Regele Ferdinánd I. Tudományegy.-en. Az egy. ókortudományi tanszékének gyakornokaként, majd tanársegédjeként dolgozott. 1937-ben doktorált. 1941-től múzeumőr, majd egy.-i könyvtáros. 1911-től publikált régészeti, családtörténeti, numizmatikai és művelődéstörténeti cikkeket az Archaeológiai Értesítőben, a Genealógiai Füzetekben, a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyvében, a Dolgozatok az Erdélyi Múzeum-Egyesület Érem- és Régiségtárából c. sorozatban, a Keleti Újságban, az Erdély, a Székelység c. lapokban, az Erdélyi Múzeumban, a Siebenbürgische Vierteljahresschriftben és román szaklapokban. Foglalkozott Dacia római provincia régészeti emlékeinek feltárásával, a dák történelemmel, a székelység eredetével, a székely rovásírásos feliratok problémáival. 1943-ban bevonult katonának; orosz hadifogságban halt meg. – F. m. Az énlaki rovásírásos felirat (Kolozsvár, 1936); Az egykori Kászonszék régészete. A kászon székelyek letelepülése és eredete (Kolozsvár, 1938); Cetăti antice din judeţul Ciuc (‚Csík megye ókori várai’, Kolozsvár 1939); Az erdélyi dákok pénzeiről (Kolozsvár, 1944); Aşezările dacice din Munţii Orăştiei (‚A szászvárosi hegyek oláh települései’, Constantin Daicoviciuval, Bukarest, 1951).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
