Fekete Mihály
Fekete Mihály (Zenta, 1886. júl. 19. – Jeruzsálem, 1957. máj. 13.): matematikus, egyetemi tanár. Egy.-i tanulmányait Bp.-en és Göttingenben végezte. Hazatérte után Beke Manó tanszékén tanársegéd, majd magántanárrá képesítették. A Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása miatt 1920-ban megfosztották állásától, kizárták a Matematikai és Fizikai Társulat tagjai sorából. Ekkor fővárosi gimn. tanár; de innen is elbocsátották. 1925-től a bp.-i izraelita hitközség fiúgimn.-ában tanított. 1928-ban meghívták a jeruzsálemi egy. matematikai tanszékére, ahol haláláig működött. Kutatásainak fő területei: ponthalmazok elmélete, algebra és komplex változós függvénytan határterülete, Fourier-sorok, divergens sorok szummációja, interpolációelmélet. Legkimagaslóbb eredménye a komplex függvénytanban a transfinit átmérő bevezetése és alkalmazása. – F. m. Über die Verteilung der Wurzeln bei gewissen algebraischen Gleichungen mit ganzzahligen Koeffizienten (Mathem. Z. Berlin, 1923); Über den absoluten Betrag von Polynomen, welche auf einer Punktmenge gleichmässig beschränkt sind (Mathem. Z. Berlin, 1927); Über den transfiniten Durchmesser von linearen Punktmengen (Acta Litt. Sci. V. 1930. Szeged); Über den transfiniten Durchmesser ebener Punktmengen (Mathem. Z. 1-te und 2-te Mitteilung 1930. 3-te Mitteilung 1933, Berlin). – Irod. Balázs János: F. M. munkásságáról (Matem. L. 1958. 3–4. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
