Fejér Lipót
Fejér Lipót (Pécs, 1880. febr. 9. – Bp., 1959. okt. 15.): a század egyik legjelentősebb matematikusa, az MTA tagja (l. 1908, r. 1930, t. 1946), Kossuth-díjas (1948). Elemi és középisk.-i tanulmányait Pécsett végezte. Középiskolás korában az 1894-ben indult Középiskolai Matematikai Lapok kiváló feladatmegoldója, hasonló célkitűzésű francia lap munkatársa is lett. Elemi aritmetikai és geometriai feladatmegoldásokat tartalmazó munkájával elnyerte a pécsi Nemzeti Kaszinó 4 aranyból álló pályadíját. 1897-ben érettségizett, majd a bp.-i műegy. gépészmérnöki karára iratkozott be. A Matematika–Fizikai Társulat őszi tanulóversenyén II. díjat nyert, s átiratkozott a bp.-i tudományegy. bölcsészeti karára. Az 1899–1900-as tanévet Berlinben töltötte, ahol H. A. Schwarz hatására figyelme a Fourier-sorok felé fordult. 1900-ban publikálta erre vonatkozó nagy jelentőségű tanulmányát. Ennek és több ezt követő értekezésnek tartalma Fejér egyik klasszikus tétele; ez lényegében a tárgya 1902-ben megjelent doktori értekezésének. Ezzel a trigonometrikus sorok modern elméletének alapjait rakta le, az egész analízisre vonatkozó kutatásoknak hatalmas lökést adva és a matematika más ágaiban is jelentős eredményeket hozva. 1902 nyarán az ógyallai csillagdában hullócsillag-megfigyelőként működött. Az 1902–03. tanév téli szemeszterét Göttingenben, a nyárit Párizsban töltötte. Hazaérkezve 1905. márc.-ig a bp.-i egy. matematikai intézetéhez, utána a kolozsvári egy.-re került repetitornak. Ugyanezen évben itt magántanárrá képesítették az analízis és analitikai mechanika tárgyköréből. 1906-ban adjunktus, 1911-ben ny. r. tanár lett Kolozsvárott. Ugyanezen évben Bp.-re hívták meg a tudományegy. egyik matematikai tanszékére, amelyet haláláig vezetett. Interpolatióról c. munkájáért az MTA nagyjutalmát nyerte el (1911–17). Tagja volt a Göttingeni Tudományos Társ. matematikai–fizikai osztályának, a bajor és lengyel tudományos ak.-nak, a calcuttai matematikai társ.-nak. 1933-ban a chicagói világkiállításra meghívott négy legkiválóbb európai tudós egyike volt. Haladó gondolkodású, nagy műveltségű ember, Ady barátja volt. A fehérterror, majd a nyilasuralom alatt sokat szenvedett. Körülötte és Riesz Frigyes körül alakult ki a világhírű magyar matematikai iskola. – F. m. Sur les, fonctions bornées et intégrables (Comptes Rendus. Paris, 1900); Beispiele stetiger Funktionen mit divergenter Fourierreiche (Crelle Journal, 137. 1909); Über trigonometrische Polynome (Crelle Journal, 146. 1915); Interpolation und konforme Abbildung (Göttinger Nachrichten, 1918); Über einige Funktionen theoretische Ungleichungen (Riesz Frigyessel, Mathem. Zeitschr., Berlin, 1921); Über Weierstrass'sche Approximation, besonders durch Hermite-sche Interpolation (Mathem. Annalen, 102. 1930); Mechanische Quadraturen mit positiven Cotesschen Zahlen (Mathem. Zeitschr. 37. 1933); Bestimmung von Grenzen für die Nullstellert des Legendreschen Polynoms aus der Stieltjesschen Integraldarstellung desselben (Monatshefte für Mathem. und Physik, 43. 1936). – Irod. Turán Pál: F. L. matematikai munkássága (Matem. L. 1950. 3. sz.); Turán Pál: F. L. (Magy. Tud. 1959); Szász Pál: F. L. (Az MTA Matem. és Fiz. Oszt. Közl. 1960. X.); Szegő Gábor: Emlékezés F. L.-ra (Matem. L. 1960. 4. sz.); Turán Pál: F. L. (Matem. L. 1966.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
