Elekfy Jenő, Kirchner

Full text search

Elekfy Jenő, Kirchner (Győr, 1895. márc. 3.Bp., 1968. ápr. 22.): festő, Munkácsy-díjas (1953), érdemes művész (1968). A bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n Edvi Illés Aladár majd Réti István növendéke volt. 1919-től húsz éven át Rákospalotán volt rajztanár. 1931-ben szülővárosától párizsi ösztöndíjat kapott. 1941–1949 között a Képzőművészeti Főisk.-án akvarellfestést tanított. Művészetében a nagybányai hagyományokat követte. Néhány figurális olajképén (Önarckép, Édesanyám, 1932) kívül kizárólag akvarelleket festett, e műfaj legjobbjai közt tartják számon. Tájképein a Dunakanyar szépségeit örökítette meg. 1935-ben az állami vízfestmény-díjat, 1939-ben a Szinyei Társaság tájképdíját nyerte. 1940-ben a Velencei Biennálén szerepeltek képei. 1941-ben a Szinyei Társaság tagja lett. Szőnyi István A képzőművészet iskolája (1941) c. könyvében ő írta a vízfestésről szóló fejezetet. Ig.-ja majd elnöke volt az Új Művészek Egyesületének, törzstagja a Nemzeti Szalonnak. 1920-tól szerepelt rendszeresen kiállításokon. Önálló kiállítása volt 1944-ben (Műbarát), 1952-ben (Fényes Adolf Terem) és 1955-ben (Csók Galéria). Nagy retrospektív kiállítását 1966-ban rendezték meg az MNG-ben, ahol számos képét őrzik. 1978-ban emlékkiállítása nyílt ugyanott. – Irod. Pátzay Pál: E. J. (MNG katalógus, bev., Bp., 1965); Elekfy Jenőné: Tizennégy nyár Zebegényben (Zebegény, 1970).

 

 

Fizessen elő kedvezményesen Arcanum Digitális Tudománytár szolgáltatásunkra!