Beck Salamon
Beck Salamon (Topolya, 1885. márc. 25. – Bp., 1974. jún. 7.): jogász, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok doktora (1957). A jogot a bp.-i tudományegy.-en végezte, majd ügyvédi oklevelet szerzett (1910). Fiatalon csatlakozott a polgári radikalizmus eszméihez, a Galilei Kör tagjaként részt vett a század elején fellángolt politikai harcokban. Ügyvédi pályáról került a jogi felsőoktatásba (1945), az ELTE tanszékvezető egy.-i tanáraként vonult nyugalomba. Mindig a gyakorlatból, a konkrét esetekből indult ki a jogi megoldás keresésénél. Ilyen alapokon jutott el olykor szokatlan elméleti következtetéseihez, újszerű dogmatikai kategóriáihoz. A magánjog és a kereskedelmi jog kérdéseivel foglalkozott, szerk. a Polgári Jog c. szaklapot. Az egységes bírói és ügyvédi vizsgálóbizottság tagja (1929–31), a Bp.-i Kereskedelmi Testület főtitkára, az Orsz. Ügyvédszövetség bp.-i osztályának társelnöke volt. Az utolsó m. esetjogásznak tekinthető. – F. m. A köteles rész jogállása (Bp., 1913); Érdekeszme töredékek (Bp., 1933); Magyar védjegyjog (Bp., 1934); Jellegtartó és jellegvesztő kötelmek (Bp., 1938); A jogszabályok átvitt alkalmazása (négy értekezés, Bp., 1941); A kereskedelmi és váltójog vázlata (Bp., 1947); A békeszerződés és az eszmei javak (Bp., 1948); Többszemélyes perjogi helyzetek (Bp., 1952). – Irod. Világhy Miklós: Dr. B. S. (1885-1974). Az utolsó magyar esetjogász halálára (Jogtud. Közl., 1974. 12. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
