Bartkó Lajos
Bartkó Lajos (Zólyombrézó, 1911. máj. 6. – Bp., 1988. júl. 2.): geológus, a földtudomány kandidátusa (1963). Miskolcon érettségizett, majd a bp.-i tudományegy.-en földrajz-természetrajz szakon folytatta tanulmányait. Itt szerzett tanári oklevelet 1936-ban. 1937-től a tudományegy. Földtani Intézetében volt díjtalan gyakornok, 1939-től tanársegéd, később adjunktus, majd osztálygeológusi beosztásban dolgozott. 1949-ben a Szénbányászati Trösztnél helyezkedett el főgeológusként. 1956-ben a Szénbányászati Min.-ba került. 1958–60-ban az Orsz. Földtani Főig. osztályvezetője volt. 1960-1971 között a Nógrádi Szénbányáknál a bányaföldtani kutatásokat vezette mint főgeológus. 1971-ben vonult nyugdíjba, ezután a Földtani Intézetnél működött szakértőként. A Magyarhoni Földtani Társ. titkára volt. Munkásságának középpontjában a triász és harmadidőszaki üledékes területek térképezése állt; e tevékenysége közben tárta fel Sóshartyánban 1948-ban a később Jodaqua néven palackozott gyógyvizet. Őslénytani és rétegtani kutatásai közül a legjelentősebb az ipolytarnóci kövületlelőhely feltárása. Az Ásványtelepeink földtana (Bp., 1966) c. kézikönyv társszerzője. Munkásságát Koch Antal-emlékéremmel ismerték el.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
