Bán Jenő
Bán Jenő (Dunapataj, 1919. márc. 19. – Bp., 1979. nov. 12.): sakkozó, sakkpedagógus. Bp.-en a Kölcsey Ferenc Reálgimn.-ban, majd a Pázmány Péter Tudományegy. Orvosi Karán tanult. Tanulmányait 1943-ban ösztöndíjasként Bolognában fejezte be. Orvosként azonban nem dolgozott, életét teljesen a sakkozásnak szentelte. 1945-ben megszerezte a mesteri címet. A háború utáni első sakkszövetségben, a MADOS-ban (Magyar Dolgozók Orsz. Sakkszövetsége) vidéki titkárként a vidék sakkéletét szervezte. Szakértőként közreműködött a versenyszabályok és a minősítési rendszer kidolgozásában. Kitűnő sakkpedagógus volt: 1957-ben, a cím bevezetése után, az elsők között kapta meg a mesteredzői címet, miután 1956-ban egyik edzőkísérője volt a moszkvai sakkolimpián 2–3. helyen végzett m. csapatnak. Jelentős szakírói tevékenysége. 1951–1972 között szerk.-je volt a Magyar Sakkélet c. folyóiratnak, egyben annak végjátékrovatát is vezette. – F. m. A sakkjáték elemei (Asztalos Lajossal, Bp., 1952, 1956); A VII. magyar sakkbajnokság (Bp., 1952); A végjátékok taktikája (Bp., 1954, 1962); A X. magyar sakkbajnokság (Pogáts Józseffel, Bp., 1955) Végjátékiskola (Bp., 1965). A végjátékok taktikája c. műve megjelent angol (1963, 1972) és német (1988) kiadásban is. Angliában lemezre is vették, vak sakkozók részére.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
