Ár, áradat
Ár, áradat Általános értelemben többnyire azt a folyamatot jelöli, amikor a patakok, folyók medre az esőzések, olvadások következtében megtelik, kilépnek medrükből. Nagymértékű áradás esetén a víz széttöri a gátakat is, elárasztja a termőföldeket, lakott területeket. Egyiptomban a Nílus évenkénti kellő mértékű áradása alapfeltétele volt a bő termésnek, mert jó termőföldet hagyott maga után (vö. Ám 8,8; 9,5). A Jordán éppen áradásban volt, amikor Józsué, seregével együtt, átkelt rajta (Józs 3,16). Lehet Isten ítélő haragjának az eszköze. Amikor Isten, az emberi gonoszság elhatalmasodása miatt, vízözönnel pusztította el a földet, a víz egyre áradt, s végül elborított mindent (1Móz 7,18). Gyakran szerepel hasonlatokban és átvitt értelemben: ahogyan a föld porát elsodorja az ár, úgy lesz semmivé a halandó reménysége (Jób 14,19). A bajok, veszedelmek úgy veszik körül az embert, mint a pusztító áradat (2Sám 22,5; Zsolt 42,8; 63,9; Ézs 28,15). Mikor eljönnek az árvizek, kitűnik, hogy ki milyen alapra építette a házát (Mt 7,24kk). Isten gyermekei nem merülhetnek el a kicsapongások áradatában (1Pt 4,4). Isten azonban mindig úr az áradások felett (Zsolt 29,10), forrásainak árja (Károli) megörvendezteti városát (Zsolt 46,5); azokra, akik akarata szerint élnek, bőséges áldást (Mal 3,10) és örömöt (Zsolt 36,9) áraszt, mert hatalmas arra, hogy rájuk árassza minden kegyelmét (2Kor 9,8).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
