Apokatasztaszisz tón pantón
Apokatasztaszisz tón pantón A »mindenség újjáteremtése« kifejezés egyszer fordul elő az ÚSZ-ben Péter templomtéri beszédében (ApCsel 3,21). A mondat értelme nem az, hogy minden ember meg fog térni, hanem, hogy az ÓSZ-i próféciákban megfogalmazott események bekövetkeznek, bekövetkezik a föld egyetemes megújulása. A kifejezés alapjául szolgáló apokathísztémi ige eredeti jelentése: visszahelyezni, visszatenni, eredeti állapotába visszaállítani. Az ige a LXX-ban a fogság utáni próféciák eszkhatológikus terminusa: Jahve visszaviszi a szétszórt Izráelt az ígéret földjére (Jer 16,15; 23,8-24,6). Ezékiel és Malakiás próféciáiban tovább fejlődik a szó ilyen irányú használata (Ez 16,55; Mal 3,1). Így a kifejezés Izráel eszkhatológikus és messiási váradalmára, az eredeti állapot helyreállítására utal. Az ÚSZ szóhasználatában a politikai messiási váradalmakat kifejező szó háttérbe szorul (Mk 9,12; ApCsel 1,6kk). A történelem végső kimenetelét illetően érezhető feszültség húzódik meg kétfajta váradalom között. Egyrészt az ítélet kettéosztja a teremtményeket (Róm 2,6kk; 2Kor 5,10), másrészt a második Ádám által Isten a mindenséget akarja hazavezetni (Róm 5,18; 11,32; 1Kor 15,22). A teológiatörténetben az óegyházi atyák közül Origenész erre a kifejezésre alapozta azt a tanítást, amely szerint Isten üdvözítő akarata kiiktatja a teremtett világból a bűn okozta zavart, s minden teremtményt eljuttat a harmonikus létállapotba, magát a Sátánt is beleértve. Istennek a Jézus Krisztusban véghezvitt univerzális tendenciájú kiengesztelő tettére (vö. 1Kor 15,27k; Ef 1,10) hivatkozik a tan továbbfejlesztett változata, a mindenség egyetemes kiengeszteléséről szóló tanítás, amelyben végsőképpen nincs helye az örök kárhozatnak.
BG
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
