Zab

Full text search

Zab (növ., Avena L.), a pázsitfélék családjába tartozó növénynem; többnyire egy- v. kétnyáréltü fű, egy- vagy többvirágu füzérkékkel. A nem egyenlő füzérkepelyvák hártyásak; a virágpelyvák háta ormós, vége gyakran kétfogu, szálkája pödröttes; a termesztett zab fajtáinak virága szálkátlan. Vagy 50 faja (hazánkban 17) a mérsékelt égövnek inkább keleti felében terem. A legtöbbje csak gyep-növény. Ezeknek füzérkéje csupa termékeny virágokból áll és szálkás, de szálkás pelyvája nem kétfogu. A szőrösödő zab (A. pubescens L.) száraz, nem aszós réteink jó zöld takarmánya. Virágzata dúsvirágu, buja levélzetével jó zöld takarmányfű. Legeleőinken ezeken kivül még sok vad zab van. A termesztett zab virágocskái közül csak a legalsónak van térdes szálkája, néha ennek sincs. Legelterjedtebb faja a közönséges abrakzab (A. sativa L.), szerteszét ágazó dús ágbogjának füzérkéi 2-, 3-, sőt 4-viráguak; szálkája egyenes, gyakran eltörpül v. elsorvad; a virág pelyvái a szemet bezárják. Nagyon valószinü, hogy a keleti Európában és Elő-Ázsiában vadon termő héla- vagy üres zab (A. fatua L.) mívelésbeli származéka, amely ugyan rendesen térdes szálkáju és lehulló pelyváju, de néha egyenes szálkáju és zárkózó pelyváju is. Az abrakzab termelése a hideg égövben (Norvégiában a 69°30' alatt) és a hegyek havasaljai övében is érdemes, mert egész fejlődésére melegebb helyen 16, hidegen legföljebb 22 hét kell. Még irtásföldön is jól fizet. Már megmunkált szántóföldön, a vetés forgásában kapás növény, lóhere és rozs után következik; jókor kell vetni, hogy a még nyirkos földben jól meggyökeresedjék. A kötött földet alája meg kell hengerelni vagy vetés után megboronálni. A trágyázást nagyon meghálálja. Szórvavetéskor egy hektárra 2,5, sőt 4,8 hl., a sorbavetéskor 2,3, sőt 3 hl. kell, amiből a hely alkalmazhatósága szerint 12-28, sőt 80 hl.-t lehet aratni, 39-45, sőt 69. kg.-jával, azaz ötszörösen, sőt 20-szorosan is fizet. Többféle fajtája közül a féloldalra néző és kónya bugáju zászlós, török vagy keleti zab (A. orientalis Schreb.) a pelyvák lehullása vagy összezárkózása és szine szerint többféle (fehér, sárga, szürke, barnas s fekete). A pelyvátlan szemü vagy csurdézab (A. orientalis var. gymnocarpa Kcke.) virágtengelye megnyult és a füzérke pelyváiból kimagasló füzérkéje 4-6 virágu. A zászlós zab, melynek szeme a pelyvájában marad (l. Álgyümölcs), a tavaszi deret jobban elviseli, mint a csupasz szemü, csakhogy később aratható és nehezebben csépelhető ki. A nagy, bajusztalan vagy kopasz zab (A. sativa nuda Al.), meg a hazánk nyugati részében vetett kis kopasz zab (A. sativa nuda L.) még silányabb. A bugájával szétnéző kurta zabot (A. brevis Roth.) meg a borotvás zabot (A. strigosa Schreb.), melyeknek alsó, hosszu-kocsányu virága kétszálkáju, csupán északibb tájon vetik. A khínai csupasz zab (A. sativa Chinensis Fisch.) É.-Amerikának kopárabb fekvésü helyein jobban fizet, mint a többi, de Európában nem érdemes vele vesződni. A zab száraz szeme 13% nitrogéntartalmu és 66% fehérjenemü vegyületeket foglal magában. A zab hazája ismeretlen. Az ókor nem termelte (a latin avena nem zab, hanem nád), azonban a régi kelták és germánok sírhantjai alatt zab gyakran található. Ugy látszik, hogy a lótenyésztő ázsiai jövevénynépek (avar, magyar) is hozták magukkal. A török nyelvekben előforduló zab név arra enged következtetni, hogy az ő kulturájukkal terjedt, nem pedig a szlávéval (melynek nyelveiben a zab neve «ovesz»). Nálunk lóabrak; csupán a tót felvidék süt lisztjéből szálkás kenyeret (árpakenyér, zabhalusa). Észak-Európa tartományaiban kását őrölnek, Belgiumban sört főznek belőle. Orvosságnak is használják. A zabnemüek fajait Janka állította össze: A venaceae Europeae (Természetrajzi füzetek, VIII. köt., 1884); többek közt a csak nálunk honos díszes zab (A. decora Ika) nevü új fajt irja le. L. még mp,Avenastrum>Avenastrum.
Betegségei.
A kedvezőtlen életviszonyok miatt a többi gabonafélékben mutatkozó betegségek a zabban, mely nem annyira igényes, kevésbbé tesznek kárt. A növényi paraziták által okozott betegségek közül leggyakoribb és legkárosabb az üszög (l. o. és Gabonaüszög); gyakori még a rozsda (l. o. és Gabonarozsda), továbbá a lisztharmat (l. o. és Gabonalisztharmat), mig az anyarozs (l. o.) ritkább.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT