Ypsilantis
Ypsilantis (Hypsilantis), görög fanariota család, mely eredetét egész a Komnenosok családjáig felviszi. Sándor (szül. 1725.) dragomán (tolmács) volt a portánál, azután 1774-82. Oláhország hoszpodárja és törvénykövet is adott ki. Röviddel az osztrák-orosz-török háboru kitörése előtt 1790. másodszor is kinevezték oláh hoszpodárnak, de az osztrákok elfogták és a brünni Spielbergre vitték, hol egész a béke megkötéséig (1792) fogva volt. Visszatérvén Konstantinápolyba, magára vonta a porta gyanuját azzal a tervvel, miszerint a görög és török nép összeolvasztásából egy új és életrevaló nemzetet létesítsen. A szultán e miatt kínos halállal kivégeztette 1805-ben. - Fia Konstantin már mint ifju táplálta keblében Görögország felszabadításának eszméjét, de az összeesküvés kitudódott s Y Bécsbe menekült. A szultán ezúttal megkegyelmezett neki, mire Y. viszatért a török fővárosba, hol a porta dragománjává lett, majd 1799. Moldvaország, röviddel utóbb Oláhország hoszpodárjává neveztetett ki. Miután 1805. ezen méltóságtól megfosztatott, Y. Szt.-Pétervárra ment. 1806-ban 20 000 orosz katona élén vissza tért Bukarestbe, hol egy görög szabad csapatot szervezett, a szerbeket fellazítá s Görögország felszabadításához fogott. Azonban a tilsiti béke megakasztá működését s erre Oroszországban keresett menedékhelyet, mire a kormány Kijevben internálta, ahol 1816. meghalt. Öt fia közül a legidősebb, Sándor (szül. Konstantinápolyban 1792 dec. 12.) atyját 1805. Szt.-Pétervárra követte, hol 1809. mint tiszt a lovas testőrségbe lépett s az 1812-13-iki háborukban vitézül harcolt. I. Sándor cár 1814. kinevezte ezredessé, majd hadsegédév. 1817. vezérőrnagygyá lépett elő s egy huszárdandár parancsnoka lett. 1820. végén a heteria titkos szövetség élére állott s megkezdé forradalmi működését. Vladimireszku Tivadar már 1821., Y. tanácsa ellenére tűzte ki a felkelés zászlóját (mely mozgalom tulajdonképen az erőszakos bojtárok ellen volt intézve, de mit a legtöbben a török ellen irányulónak tekintettek), mire Y. kénytelen volt a heteriának segítségére sietni és csapataival Moldvába tört. A felkelők azonban vérmes reményeikben csatlakoztak; a felkelés a többi török tartományokban elmaradt s minthogy Metternichre és a szent szövetségre való tekintetből, Oroszország is ellenezte a felkelést, Y. hivei cserben hagyták vezérüket. 1821 jun. 19. Y. Dragasán kolostor közelében a törököktől megveretvén, fivérével Miklóssal Erdélybe menekült, hol a reakciónárius osztrák kormány által letartóztatva, Munkács várába, 1823. pedig Theresienstadtba (Csehország) záratott s csak 1827. orosz közbenjárás folytán nyerte vissza szabadságát, mire Verona jelöltetett ki számára tartózkodási helyül. Éppen Veronába készült, midőn útközben Bécsben 1828 jan. 21. meghalt. - Öcscse Demetriosz (szül. 1793 dec. 25.) orosz hadi szolgálatban tüntette ki magát; 1821. Sándor bátyja tanácsára Moreába ment, hogy ott a felkelés élére álljon. Ámbár Mavrokordatosz és pártja részéről sokféle kellemetlenségnek volt kitéve, mégis kiváló katonai érdemeire való tekintetből az első nemzetgyülésen Epidauruszban a törvényhozó testület elnökévé választatott. Miután 1822 folyamán Közép-Görögországban szép sikerrel harcolt a törökök ellen, oda törekedett, hogy a vezérszerepet a felkelésben a katonai párt kezeiben egyesítse. De terve nem sikerült s miután sokféle csalódáson ment keresztül, a magánéletbe vonult vissza. 1828. Kapo d'Istrias elnök a görög csapatok fölötti parancsnoksággal bizta meg keleti Görögországban. Y. azonban már 1831 okt. elbocsátását kérte s 1832 jan. 3. Bécsben meghalt. Az a Y. hercegi család, mely Eichhorn kastélyban (Brünn mellett) székel, ez utóbbinak fivérétől származik, Y. Gergelytől, ki 1835 jul. 12. elhalálozott.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
