Wittmann,
Wittmann, 1. Antal (denglázi), mezőgazda és szakbeli iró, szül. St.-Bernhardban (Alsó-Ausztria) 1770 okt. 26., megh. Wittingauban (Csehország) 1842 aug. 31. A jogi pályára lépett és 1795-től 1800-ig ügyvéd volt, de hajlama a gazdasághoz vonzotta. 1811-ben szász-tescheni Albert herceg hivta meg sziléziai uradalmai igazgatására és ezen állásában annyira megnyerte a herceg bizalmát, hogy két évre rá összes magyarországi, sziléziai, morvaországi és galiciai birtokai főigazgatójává nevezte ki, mire nemsokára Teschenből Magyar-Óvárra tette át lakását. Itt rendkivül nagy uradalmat, melyet teljesen rendezetlen állapotban vett át, oly átalakuláson vitte keresztül, hogy azóta hazánkban az okszerü gazdálkodás tekintetében vezérszerepre emelkedett. Nagy hirt szerzett a márialigeti öntözőrét, az első öntözéssel egybekapcsolt műréttelep hazánkban, leginkább hátas szerkezettel, mely manapság is létezik. Az uradalmi területen W. több új gazdaságot és major létesített, melyek egyikét az ő nevéről nevezték el W.-majormnak. Legtöbb érdeme mégis abban keresendő, hogy ő volt az, ki Albert szász-tescheni herceget, mint ennek a herceg végrendeletében kifejezést is adott, arra indította, hogy Magyar-Óváron saját költségén (l. Óvári gazdasági akadémia) gazdasági intézetet alapítson, mely 1818. nyilt meg W. működése nagy elismeréssel találkozott s annak jutalmául a király denglázi előnév adományozásával magyar nemességre emelte, de küzdelmekben sem volt hiánya, melyek szász-tescheni Albert herceg 1822. bekövetkezett halála után vették kezdetöket és végül azt eredményezték, hogy 1840. megvált a főhercegi szolgálattól és Schwarzenberg herceg felkérésének engedve, eltávozott Magya-Óvárról és Wittingauba (Csehország) költözött mint fentnevezett herceg gazdasági tanácsosa. Kijelentett akarata szerint hült tetemeit Magyar-Óvárra hozták, hol nyugvóhelyét igen díszes, magas vasoszlop jelzi. W. élénk irodalmi működést fejtett ki, főbb művei: Unterricht über die Bewässerung der Wiesen; Über die lombardische Wiesenbewässerung; Über die Stallfütterung der Schafe (Bécs 1806-1811); Landwirtschaftliche Blätter (u. o. 1820); Landwirtschaftliche Hefte (9 füzet, u. o. 1823-1832). Halála után megjelent: Beiträge zur Beantwortung der Frage: Wie soll man Güter Verwaltungen, deren landwirtschaftlichen Kultur-Unternehmungen und ihre Erfolge burtheilen (I. füzet, Magyar-Óvár 1842). Magyar nyelven megjelent: Egyik fürtje denglázi W. Antal úr mezőgazdasági munkáinak, fordította egy honfi (u. o. 1838). A munk a földmívelést kérdésekben és feleletekben tárgyalja. V. ö. Galgóczy, Emlékkönyv, I.
2. W. Ferenc, elektrotechnikus, született Hódmező-Vásárhelyen 1860 jan. 16. Főiskolai tanulmányait a budapesti királyi József-műegyetemen és a budapesti kir. tudományegyetemen végezte. 1878 óta a királyi József-műegyetemen működik. Itt két évig Schuller Alajosnak a kisérleti természettan tanárának volt asszisztense; ezután a technikai fizikai tanszékhez helyezték át, amelyen néhai Sztoczek József oldalán tiz évig mint tanársegéd és adjunktus működött, kinek halála után pedig a technikai fizika tanárává neveztetett ki. Tanulmányai köréből említendők: Periodikus áramok optikai vizsgálata; Az induktiv taszításról; Budapest elektromos világítása; Az ezredévi kiállítás mérőeszközei és tudományos műszerei; Az erős villámáramok technikája az ezredévi kiállításon. A legújabb időben rohamosan haladó elektrotechnikai szakmára vonatkozó ismereteknek tágabb körben való terjesztésére számos nyilvános kisérleti előadást tartott a királyi magyar természettudományi társulatban, a magyar mérnök- és építész-egyesületben, a matematika-fizika társulatban.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
