Wiesbaden, 1. Hessen-Nassau porosz tartományban, Hessen nagyhercegség szomszédságában 1866. alkotott közigazgatási kerület, 5615 km2 területtel, (1890) 843 438 lak. 18 járásra oszlik; ezek:
| A járás neve | Területe km2-ben | Lakóinak száma |
| Oberwesterwaldkreis | 325 | 23 562 |
| Unterwesterwaldkreis | 365 | 39 738 |
| St. Goarshausen | 376 | 38 175 |
| Wiesbaden vidéke | 210 | 41 631 |
| Untertaunuskreis | 521 | 33 446 |
| Obertaunuskreis | 224 | 37 962 |
| Frankfurt a. M. vidéke | 60 | 51 691 |
| Frankfurt a. M. város | 74 | 179 985 |
A kerületet az egykori Nassau hercegségből, Hessen-Homburg grófság nagyobb részéből, Hessen-Darmstadt és Hessen-Cassel egyes részeiből, végül Frankfurt városából alkották.
2. W., az ugyanily nevü kerület fővárosa, 5 km.-nyire a Rajnától, a Tanunus Dny-i kiágazásánál, vasutak mellett, (1895) 74 122 lak., igen jelentéktelen iparral (sörgyártás), de élénk borkereskedéssel. A város gyors felvirágzását 30 ásványvizforrásának köszöni, amelyek a Faulbrunnen kivételével melegek (49-69°), s melyeket ivóvizül és fürdésre használnak köszvény, reuma, görvély, női bajok stb. ellen. A fő források: Kochbrunnen (69°), Adlerbrunnen (62°) és Schützenhofquelle (50°). A fürdőintézetek közül legkiválóbb az Augusta-Victoria-fürdő. A fürdővendégek száma évenkint mintegy 100 000. A város, a belső részeit kivéve, széles utcákból (Wilhelm-, Rhein-, Taunusstrasse stb.) áll. É-on és K-en a magaslatokon szép villák és kertek terülnek el. A Wilhelmstrasse K-i oldalán terül el a Warmer-Dammpark I. Vilmos császár fehér márványszobrával Schillingtől, s Bodenstedt bronz-mellszobrával Bärwaldtól. A kiválóbb terek: a Schlossplatz a régi városi kúttal, a Kursaalplatz a pompás angol kerttel és két vizeséssel, a szinháztér Schiller mellszobrával, a Lujza-tér a Waterloo-emlékkel (obeliszk), a Kranzplatz a Hygieia-csoporttal. A kiválóbb épületek: a gót főtemplom Krisztus és az evangelisták márványszobraival, a katolikus Szt.-Bonifácius-templom, az orosz kápolna világos-szürke homokkőből, 5 aranyozott kupolával és Mihailovna Erzsébet hercegnő síremlékével, a királyi kastély, 1866-ig a nassaui hercegek lakóhelye (1837-40. épült), Schwanthaler szobraival és Pose freskóival, a Pauline-palota alhambra-stílusban, a királyi udvari szinház (1892-1894, Fellner és Helmertől), a Kurhaus pompás főteremmel (40 m. hosszu és 19 m. széles), előtte az 1825. és 1839. Zengerle által épített két kolonnád, a kormányzói palota firenzei palota-stílusban, a városház késői renaissance-ízlésben, a muzeum, az ivócsarnok a Kochbrunnennél és az új igazságügyi palota. A kulturális intézetek közt a kiválóbbak a muzeum, római és germán régiségekkel (üvegedények, kőszobrocskák stb.), természetrajzi gyüjteményekkel, a nassaui műegyesület képtára, a királyi országos könyvtár stb. A város környékén a legszebb helyek: a 3 km.-nyire fekvő Neroberg, szép kilátással, még tovább a Platte nevü vadászkastély, végül a Hohe Wurzel, szép kilátással. W. a római időkben Mattiacum, forrásai Aquae Mattiacae vagy Fontes Mattiaci néven voltak ismeretesek. A római erődítmények maradványai az u. n. Heidenmauer. 1150-ben a nassaui grófok birtoka lett. 1355-ben a nassauidsteini grófságnak lett székhelye. 1644, a 30 éves háboruban egészen feldúlták. György Ágost nassau-idsteini herceg újra felépítette és megerősítette 1690-ben, 1806-66. fővárosa volt a nassaui hercegségnek, amelylyel együtt Poroszországhoz került.
