Wickenburg,
Wickenburg, osztrák grófi család, mely a velencei Capellóktól származik. Régi lovagi rendjét I. Lipót német császár 1688. elismerte és megerősítette; a német és bajor grófi rangra a család 1790. emelkedett; Ausztriában 1812. ismerte el I. Ferenc grófi rangjukat. A család jelenleg három ágban virágzik. Az első két ágból való Ede gróf (szül. 1866.), cs. és kir. kamarás és főhadnagy a Hadik gróf honvédhuszárezredben, 1895. beutazta Indiát és Khinát meg Ausztráliát, jelenleg pedig (1807-98) Keleti-Afrikában tesz utazást. Ez ágból származik Marco is, szül. 1864., magyar miniszteri titkár. - A 2-ik ágból említendők: Mátyás gróf, volt osztrák kereskedelmi miniszter (1797-1880); legidősb fia Ottokár, kamarás, szül. 1831. Továbbá Albrecht gróf (l. alább). - A 3-ik ág feje Vilmos gróf, szül. 1857. Ez az ág Tirolban él.
W. Albrecht gróf, költő és jeles műfordító, szül. Grazban 1838 dec. 4-én. Bécsben jogot végzett és 1860-63. állami szolgálatban állott. Azóta Griesben él (Bozennál) és kizárólag az irodalomnak szenteli idejét. Munkái: Eigenes und Fremdes (versek, 2. kiadás Bécs 1887); Tiroler Helden (Innsbruck 1893); Mein Wien (Bécs 1894); Altwiener Geschichten und Figuren (Bécs 1896). Műfordításai: Drayton, Nymphidia (Heidelberga 1873, nejének közreműködésével); Shelley, Felszabadított Prometheus (1876); Swinburne, Atalanta (1878); Tennyson, Harald (1880); Augier, L'aventuriere; Maître Pathelin (ó-francia szindarab); Ollanta (perui dráma, 1876). - Neje, Vilma grófné (családi néven Almásy), szül. Budán 1845 ápr. 8-án, megh. Griesben 1890 jan. 22-én, szintén kitünt költői műveivel. Megjelentek tőle: Gedichte (Bécs 1866 s gyakrabban); Neue Gedichte (u. o. 1869); Erlebtes und Erdachtes (szintén versek, 1873); Emanuel d'Astorga (1872, 2. kiad. 1875); Der Graf von Remplin (Bécs 1874) és Marina (Heidelberga 1876). Ez a három elbeszélő dráma. Továbbá: Radegundis (dráma, Bécs 1880) és Ein Abenteuer des Dauphin (Bécs 1882). Ő költötte a Mahnruf an die Deutschen in Österreich cimü lendületes felhivást (Bécs 1886). Hátrahagyott verseit (Letzte Gedichte) férje adta ki (1890).
W. István gróf, tájfestő, szül. Aradon 1859 jun. 16., honnan szülőivel együtt nemsokára Baltavárra (Vas) költözött. Miután atyja, W. Ödön gróf Miksa császár alatt részt vett a mexikói expedicióban s mint lovassági ezredes a császár halála utánig ott maradt, a későbbi festőművész is 1865-től 1867-ig Mexikóban tartózkodott. Később majd Baltaváron, majd a gácsországi Wadowiceben élt, 1870. pedig a bécsi Theresianumba lépett, hol gimnáziumi tanulmányait végezte. A jogot két évig a bécsi, két évig a budapesti egyetemen hallgatta, mely utóbbin 1883. doktori oklevelet is nyert. Jelenleg miniszteri titkári minőségben a fiumei m. kir. kormányzóságnál van alkalmazva. A művészetben édesanyján kivül, ki ügyesen kezeli az ecsetet, Wörnle rajztanártól s Berres János ezredes festőmívésztől nyerte oktatását. Budapesten a képzőművészeti társulat kiállításán először 1892. jelent meg egy csöndélet-képpel, azóta minden tárlatra küld valamit, többnyire hangulatos tájfestményeket.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
